Helyzetjelentés

December 31. este 8 óra: spanyolt tanulok....... elvetemültem.......
vacsi csak este fél tízkor, addig megtanulok pár hasznos kifejezést, hogy ne legyek unalmas asztaltársaság....
jah és közben epret eszegetek..... itt most érik ;)

Karácsony - távol

Amikor eljöttem otthonról, már tudtam, hogy nem fogok hazamenni karácsonyra. Elképzeltem, hogy milyen magányos és elhagyatott leszek szenteste, és hogy mennyire fog hiányozni a családom....
De Odafent mást terveztek nekem......
Már egy hónappal ezelőtt egy családi ebédnél Keke családja meghívott, hogy töltsem velük a karácsony szentestét. Rögtön ki is kellett húznom egy nevet a kalapból, akinek ajándékkal kell majd kedveskednem. Ezután ráadásként pár héttel pedig Keke felajánlotta, hogy lakjak nála a téliszünetben, mer ő úgyis egyedül lesz, meg én is (Paulino az apukájánál, Chris pedig az Egyesült Államokban). Így legalább nem leszünk magányosak, mindketten nyerünk az üzleten :)
Szóval az utolsó tanítási nap végén összepakoltam a szütyőmet, és visszafoglaltam a helyem a kis szobácskában, amit már október elején is magaménak tudhattam pár hétre. De ez most teljesen más volt! Ismerős illatok, otthonos érzés..... és karácsonyfa :)
Másnap neki is álltam megsütni az otthoni hagyományok tiszteletére a tuti kis zserbót, ami fantasztikusan jól sikerült. Aztán már ott is volt a szenteste. Itt nem úgy működik a dolog, hogy a háziasszony halálra dolgozza magát, és már napokkal előtte elkezdi a készülődést..... ahhh hova gondolsz... mégiscsak Andalúziában vagyunk. Mindenki hoz egy, vagy két féle ételt és már kész is van a terülj-terülj asztalkám. Az egyik testvér evőeszközöket, a másik öregnénis huzogatós bevásárlótatyóban egy egész étkészletet, a harmadik egy egész sonkát (amit úgy kell elképzelni, mint egy az állat patájától a combközépig, vagy talán feljebb is tartó, hatalmasnagy, furkósbotra hasonlító húsdarab:).
Pontban este 7 órakor megszólalt a kapucsengő és elkezdek özönleni az emberek.... egy idő után már nem számoltam hányan vagyunk.....de megtelt a tér kiabáló spanyol felnőttekkel, és sikolozó spanyol gyerekekkel :) Egy közös koccintás, beszélgetés, és már kezdődhetett is az ajándékosztás. Az ajándékok többsége arra utalt, hogy a családban szeretik, és jól ismerik egymást az emberek. Én is kaptam pár dolgot...... egy csodálatos kis angyaltól, akinek a neve Curro, bele is szerettem azon az estén :) Hát nem cuki?

Az ajándékbontás közben elrohantam misére, mert azt semmiképp nem akartam kihagyni, néhány családtag is velem tartott (vagy inkább én velük). A mise is hihetetlen hangulatos volt: gitárral, vidám és gyors ütemű énekekkel, csörgődobbal. Egy csoda folytán ott találkoztam egy másik munkatársammal, Pilarral, aki mindig nagyon kedves hozzám az iskolában, és mindig a lehető legjobban próbálja előszedni régelfeledett angoltudását a kedvemért. Három nappal korábban vacsorára is meghívtam magamhoz. Talán azt is mondhatom, hogy ő a msik pótmamám Keke mellett.
Ígyhát leültünk mindahányan voltunk egymás mellé... és Pilarral elsírtuk magunkat... örömünkben. Akkor megfogalmazódott bennem egy mondat: "A találkozás veled az életben segített újra ráébreszteni, hogy Isten szeret engem..."
A mise után visszatértem a Gomez famíliához, és kezdődhetett a családi vacsora, a terülj-terülj asztalkámmal:

Nem bírtam nagyon sokáig sírás nélkül...... utána pedig alig bírtam abbahagyni... így késztetve a család más női tagjait is sírásra.... de egy párperces örömteli pityergés és vacsora után újult erővel kezdhettem a játékot Curróval és Manuelával (4éves).
Szép volt.... gyönyörű volt.... de valami hiányzott: a családom. Hiányoztak...... Így nem sokkal éjfél előtt írtam is nekik egy üzentet, nehogy azt higgyék, elfelejtettem őket. (Utóirat: Ne aggódjatok az ajándékok februárban érkeznek :)

Sporthiány....

Mióta itt vagyok nem sokat sportoltam.... nah jó, a 'nem sokat' egy nagy eufemizmus: semmit. És most, hogy végre rászántam magam egy kis aerobikra, bár remeg minden testrészem, és kicsit elfáradtam, de a fellegekben érzem magam. Tényleg. (Annak ellenére, hogy a felét sem tudtam megcsinálni annak, amit régen... a súlyzókat pedig meg se említsük.....)
Biológia tanárként, illetve bocsánat..... tanárjelöltként mindig borzasztó fontosnak tartottam a mozgást, és most tessék... felébredek egy fél éves álomból, ahol minden más jelen volt, csak a mozgás nem...
Így december 31-én azt hiszem újra üdvözölhetem a sportot az életemben :) Welcome!

Szavak helyett ...

Szitáló köd és szivárvány

CARMONA: a város a síkságból kiemelkedő kb 200 m magas sziklára épült. Utrerától fél órányira van kocsival, így könnyedén odajuthatunk bármikor. Földrajzi adottsága miatt nagyra becsült stratégiai pont volt Andalúzia életében. Két vár is épült a sziklákra: az egyik egy igen régi eredetű, hadászati szempontból jelentős, a másik pedig egy királyi vár. Előbbi ma múzeum, utóbbi hotel. Előbbit meglátogattuk, utóbbiban megittunk egy ColaCao-t :) (ColaCao a spanyol kakaó. Ha kakaót akarsz inni, nem kakaót rendelsz, hanem ColaCao-t. És ami még szuper: ColaCa-t rendelni természetes akkor is, ha felnőtt vagy.) A ma múzeumként funkcionáló vár gyönyörű.

(Forrás: http://img197.imageshack.us/img197/715/carmonam.jpg)

Nem is kell nagyon megerőltetni a szemet, hogy lássuk a kartágóiak falmaradványát, amire a rómaiak, majd később a muszlimok is ráépítkeztek. Hihetetlen, hogy a a római építészet még ma is mennyire precízen áll, ahhoz képest, hogy ugye nem használtak semmilyen kötőanyagot. Elvileg a várból gyönyörű kilátás nyílik a környező völgyre, és tiszta időben még a mögötte húzódó hegyeket is lehet látni, amelyek Malagát rejtik magukban. Mikor azonban olyan délután 5 óra tájt elindultunk meghódítani a várat, szitáló köd volt, úgyhogy nem számítottunk semmi jóra kilátás szempontjából. Amint azonban felértünk a vár legmagasabb tornyának a tetejére, nyugat felől megnyíltak a felhők és előbújt a nap: megvilágítva a dél felől elhelyezkedő síkságot keletről pedig szivárványt rajzolva a város fölé. Hasonló képet idésve a szemünk elé:

(Forrás: http://faistoilabelle.files.wordpress.com/2011/06/11168284.jpg)

Meleg őszi és hideg téli színek kavalkádját fedve fel előttünk. Sajnos nem volt nálam a videokamerám, de ha nálam lett volna, akkor sem hiszem, hogy hűen vissza tudta volna adni ezt a természeti jelenséget.

Később kiderült, hogy ebben a várban, illetve elődjében, maga Julius Caesar is járt. Hmmm.. Caesar nyomában :)

A város másik végében necropolis, ahová a gazdag emberek temetkeztek, mellette pedig egy amfiteátrum.

Tulajdonképp nem gondoltam volna, hogy eljövök Spanyolországba és ennyi a római birodalom fénykorára utaló bizonyítékot találok :)

Que frío!

Amikor eljöttem otthonról mindenki azt javasolta: ne vigyek télikabátot! Andalúzia egy meleg mediterrán hely, nem lesz rá szükségem. Persze ezt nem azért írom, hogy azokat hibáztassam akik javasolták!!! Amúgy sem fért volna bele a bőröndömbe.... de bizony-bizony be kell jelentenem: tegnap óta télikabátot és meleg cipőt keresek.... (Sőőőt, erősen fontolgatom a kesztyűvételt is!!) Miért is? Rettentő hideg van ezek nélkül a "kiegészítők" nélkül. Tegnap reggel 2-3 fok, ma reggel pedig 0 fok körül volt a hőmérséklet... és ez pontosan az az időpont, amikor az iskolába bandukolok.... Az őszi kabátom ez alkalommal kicsit kevésnek bizonyult. Arról nem is beszélve, hogy az iskolában sincs fűtés... bár a legutóbbi héten két interaktív táblát is felszereltek két osztályteremben.... Valahonnan olyan ismerős ez a szituáció.... :)

Egyébként még jó, hogy a tegnapi keresgélésem eredménytelennek bizonyult, mivel eszembe jutott, hogy a karácsony utáni napokban van az év végi nagy leárazások időszaka. És valóban: az egyik tanárkolléga megerősített, hogy egyesek egy egész éjszakát képesek a bolt ajataja előtt tölteni, hogy biztosan hozzájuthassanak a legjobb kedvezményes árú temékekhez...... sőt, van aki csak ezért jön ide külföldről, hogy itt vásárolhasson.
Szóval kari után reszkessenek a télikabátok és bakancsok, mert jövök! Addig meg csak átvészelem valahogy..... a csütörtökre jósolt délutáni 20 fokos hőmérséklet például nagyon szimpatikus!!! :)

Lotteria espanola - lottóőrület

Máig nem értem a spanyolok lottóvásárlási lázát, ami különösen így karácsony környékén csúcsosodik ki. Az ország (felteszem) egyetlen lakója sem mulasztja el, hogy megvegye a karácsonyi lottószelvényt, ami ilymódon a világ legnagyobb lottójátékává rúgja ki magát minden egyes évben. "Vegyél lottót!" Hiredetés: a buszmegállóban, minden reklámszünetben a TV-n, és minden újságban. És nem kell kétszer mondani... Ha valaki meglátogat egy messzi nagyvárost, már szinte szokássá vált, hogy ott megvegye a lottót, mert az szerencsét hozhat. Arról nem is beszélve, hogy az iskolában is minden tanár vesz egy-egy szelvényt nem kevesebb mint 20 Euróért.

A karácsonyi lottószelvény (illusztráció)

Mindenki. Mert ha esetleg valaki abban a csoportban nyer... a többiek is nyernek... éppen ezért érdemes nemcsak a tanári karral, de az egyes baráti körökkel is külön-külön lottószelvényt váltani.... nem is akarom tudni mennyi pénzt költenek el így...... Emlékszem, már mikor másfél hónapja Madridban jártam, akkor sem értettem, hogyan képesek egyesek órákig sorban állni egy lottózó előtt, hogy megkapják a kis papírfecnit, ami a legnagyobb valószínűséggel úgyis a kukában köt ki.... Sőt mi több.... legutóbb egyik itteni ismerősöm polcán a karácsonyi lottószelvény keretben foglalt helyet..... mi ez ha nem őrület :)(Kép forrása: http://navidad.es/9095/primeras-imagenes-del-anuncio-de-loterias-de-navidad-para-este-ano/loteria_navidad/)

A tanításról

Élvezem a munkát a gyerekekkel, HA ........ értik amit mondok. Sok esetben viszont abban sem vagyok biztos, hogy értenék amit mondok, ha az anyanyelvükön mondanám.... két hete például az első osztályban (12 évesek) a föld, a hold és a nap kapcsolatáról beszéltünk környezettan órán. Egy feladathoz kapcsolódóan a gyerekeknek azt kellett megadni, hogy egyes napjain az évnek milyen évszak van az északi, milyen évszak a déli féltekén. Nagyon sok gyerek nem tudta.... először azt gondoltam, hogy nem tudják az évszakok neveit angolul, de pár perc múlva kiderült, hogy ez csak a kisebbik probléma... mert inkább arról van szó, hogy nem tudják az évszakokat a saját anyanyelvükön sem....... november nekik tél, március pedig nyár.... ez pedig olyan dolog, amit már az óvodában meg kellene, hogy tanuljanak... Elmesélve egy-két másik tanárnak a történteket, nem is nagyon lepődtek meg... azt mondták, az általános iskolából olyan botrányosan felszínes tudással érkeznek egyes gyerekek, hogy van akit itt kell (újra)megtanítani olvasni... ráadásul, én csak a jobb képességű gyerekekkel találkozom, akik a kétnyelvű program osztályaiba vannak sorolva. És még ezeken az osztályokon belül is olyan vegyes a tudásszint, hogy nagyon nehéz összehangolni a munkát. Van aki pl. tud folyamatosan beszélni angolul, szinte hiba nélkül, van aki pedig egyetlen mondatot nem tud összerakni.
Szóval képzelheted milyen érzésekkel mentem be arra az órára két osztályban is, ahol a génmódosított élelmiszerekről kellett beszélnem... Az órámat arra építettem, hogy a gyerekek rengeteg TV-t nézvén biztos láttak/hallottak valamit a génmódosított termékekről. Nos ez már eleve hiba volt, mert inkább azt kellett volna feltételeznem, hogy semmit nem tudnak..... :) Az egyik osztályban, majdnem mindenki képben volt, és legalább egy-két dolgot tudott a témával kapcsolatban mondani. A másik osztályban viszont teljes csönd... többféleképpen feltett kérdések, a végén még spanyolra is lefordítottuk a tanárral, de semmi..... az örökítőanyag nevére egy fiú emlékezett halványan: "NDA".... Természetesen az előbbi osztályban sokkal jobban élveztem a munkát mint az utóbbiban, de mindkét osztályban sikerült a megértés magasabb szintjére juttatni a diákokat... vagy legalábbis néhányukat....... :)

Tanítás szempontjából éppen ezért a napjaim nagyon vegyesek. Néha teljesen lesújtva és kinyiffanva érek haza kételkedve a szellemi síkság vegyes talajára vetett gabonaszemek kikelésében....... néha pedig energiával telve és feldobódva, hogy végre tudtam velük dolgozni, és megérte a felkészülést/fáradozást.

A héten témazárót íratok egy anyagból a negyedikesekkel: első tesztje a tanításom eredményességének. Ők ugyanis az az osztály akiket az elejétől fogva én viszek végig egy tananyagon.... hááát kíváncsi leszek.... egyelőre bizakodom... majd amikor visszakapom a dogákat kijavításra.......

A három tanárasszisztens

Végre sikerült egy képet készíteni hármunkról. A José María Infantes három tanárasszisztense reggeli közben Cadízban (két chocolate con churros között:)

Végre a tengerparton

Múlt heti elmaradt bejegyzés: Figyelem! Ékezetek néhol hiányozhatnak :)

Az elmúlt két napon gyönyorű helyeken jártam. Tegnap Cadizt csodálhattam, ma pedig Sanlúcar-t. Mindket hely gyonyoru, es ami megjobb, mindket hely az oceanparton. Vagy legalábbis ahhoz nagyon közel... … mivel St. Lucarban bár lehet látni a végtelen oceánt, a homokos strand mégis inkabb a Guadalquivir torkolatához tartozik. Cadizban inkabb városnézés, St. Lucarban inkabb strandolás lett volna a menu, de Murphy-torvenye kozbeszolt. Mert ugyebár mikor máskor lenne verőfenyes napsütés, mint a városnéző napon, es a strandolósra tervezetten pedig kicsit borús, es szürke... zavartalan napsütes nélkül pedig ugyebár nincsen meleg idő. Szóval ha nem is egy egész napon, de fél napon keresztül, és ha nem is fürdőruhában, de pulóverben végre élvezhettem az óceant (illetve a Guadalquivir torkolatát). Újra felfedeztem miért is szeretem annyira az oceánpartot. Nagyon szeretem érzekélni mindazt ami ott törtenik: nézni a parton ücsörgő embereket vagy futkározó madarakat, hallgatni a hullámverést, es szagolni a tenger sós illatát. Órákat (vagy talán napokat) tudnék eltölteni igy, és nem unatkoznék. A városba egy iskolai kirándulás keretén belül jöttünk, a második évfolyammal. Viselkedés szempontjából sokkal rosszabbra számítottam.... senkinek nem tört el semmije, és anyagi kár sem keletkezett semmiben. A múzeumban csöndben maradni... ez már egy kicsit nehezebb feladatnak bizonyult.... Szóval láttunk múzeumot föníciai szarkofágokkal és római kori maradványokkal; láttunk még bachillerato művészeti iskolát (a bachillerato a középiskola után következő két év a felsőoktatásba kerülés előtt....) sok gyönyörű alkotással: szobrokkal, festményekkel, és betekinthettünk az iskola mindennapi életébe is. És persze láttuk a tengerpartot rengeteg homokkal, sirályokkal, apró csónakokkal, erődítményekkel.

És persze nem maradhatott el a hatalmas piac sem. Ha nem siettünk volna annyira, órákat tudtam volna eltölteni a különböző tengeri csodák tanulmányozásával. Mindenesetre láttam óriási polipkart, és hatalmas kardhalat, aminek csak a feji része lehetett vagy 1,5 m hosszú... Hmmm milyen bűz lehetett ott... gondolhatnád.... de nem.... teljesen szagmentes környezet, ami a portéka frissességének a jele: valószínű a termékek többségét aznap reggel fogták ki az óceánból.

Egyszóval gyönyörű nap a tengerparti város minden szépségével...

kivéve, hogy nem nyáron jöttünk...... Ez az egyetlen momentum, ami mindig visszatér a beszélgetéseim alkalmával: "kár hogy nem tavasszal/vagy nyáron jöttél... akkor láthatád ezt meg azt, meg részt vehetnél ebben meg abban..... háááát majd legközelebbb.... addig is várnak az egyetemi kötelezettségek februártól... jeeeeeeee!!!

Sanlúcar egy tipikus andaluziai város a szűk kis utcáival fehérre meszelt házaival. Egy domboldalon fekszik, ahonnan gyönyörű kilátás nyilik a folyótorkolatra és az azon túl fekvő nemzeti parkra. A domb tetején egy vár áll, ami az óceán felől érkező forgalom megszűrésére volt hasznalatos. A domb másik oladalán egy kastély áll, gyönyörű kastélykerttel. Természetesen meglátogattuk... :) csak a kastélykert felér egy egzotikus fajokból álló botanikuskerttel. A hozzá tartozó kávézó pedig egyszerűen káprázatos: antik bútorokkal kárpitokkal és kilátással az egész városra. Mikor bementem kérni egy pohár csapvizet szó nélkül, udvariasan kiszolgáltak....!!! én meg csak tátottam a számat. Ilyen is létezik? Nemfizető vendéget illedelmesen kiszolgálnak? Szóval ha az ember kicsit jobban belegondol, ez a város minden joval el van látva a termeszet reszerol: dombok, azokon jóltermő szőlőtőkék, a völgyekben gazdag talajú művelhető föld, édesvizű folyó, a tenger gyümölcseit kináló óceán. A bárokban a szokásos tapas a hajnal frissen kifogott tengeri herkentyűkbol. Persze hogy meg kell kóstolni!!!! De délután kettőkor az egész főtéren csak hosszas keresgélés utan találunk ülőhelyet. Minden bár tele beszélgeto, tapaszt csipegető, a helyi borvidek borait fogyasztó emberekkel. Néger ferfiak áruljak portékaikat.: két tapas kozott vehetsz egy "eredeti"? Hugo Boss parfumot, vagy arany órát :) Egyre erősebben érződik az afrikai hatás.... Aztán amikor leülünk, jöhet a terülj-terülj asztalkám: rákokkal, sült cápával és kagylólevessel.... DELICIOSO.... Mindezek után pedig jöhet egy kis szieszta a tengerparton :) kell ennél több?

Esta es delicioso

Ez a kép a Chris-szel közösen elkészített vacsorá(i)nkat ábrázolja :) Jól néz ki nem?

Már többször említettem, hogy mióta itt vagyok, nem bírok betelni a spanyol konyha ízeivel. A zöldség frissebb, a gyümölcs édesebb vagy a fűszerezés zamatosabb??? Nem tudom. De nap mint nap kipróbálok valami újat, és sosem csalódom. Legyen az frissen megfőzött kagyló, konzervbe préselt rák, vagy fagyasztóból előhúzott tintahal... az ízek harmóniája leírhatatlan. A minap például párolt spenótot ettem "garbanzo" babbal és bundáskenyérrel.... egyszerű recept, teljesen egyszerű hozzávalók és mégis fenomenális íz. A hideg téli reggeleken pedig sosem fogsz csalódni a forrócsokoládéval tálalt fánkszerűségben (chocolate con churros). Szóval elhatároztam, ha hazamegyek viszem magammal az egész spanyol konyhát a család, és remélhetőleg a barátok örömére :) Készítsétek a kést, villát; Eszter elhozza nektek Sevillát :D:D:D (Huhh....... ez egy kicsit üt..... :D de ha már leírtam...... hát leírtam....)

És ha már itt tartunk, nemcsak a spanyol konyha szuper, hanem a magyar is, így hát népszerűsíteni kell valahogy.... Tervezek egy magyar ebédet az iskolában decemberben vagy januárban, de addig is szépen idomítom a spanyol izlelőbimbókat.... először bejglit vittem, múlt héten következett a Raffaello golyó.... Bár ez nem magyar specialitás, elég sokszor készítjük ünnepek/vendéglátás alkalmával. És mivel tudtam, hogy itt még a Raffaello-t sem ismerik, hát készítettem egy jó nagy adaggal, úgy, hogy minden tanárnak jusson (valakinek akár több is:) Elvittem. Megették. Repetáztak..... Elkérték a receptet............ A visszhang: "Esta es delicioso." (a szétosztást követő 2. napon is :)

Múlt hétvégén hosszú hétvége volt: hétfő+kedd szünnap. Így hát kicsit háziasszonyosra fogtam a figurát, és mostam, főztem, sütöttem, takarítottam. Kicsit meg is lepődtem mennyire jó érzés, hogy minden ruhám tiszta, van elég étel a hűtőben és a szobám is rendben van. Sőőőt! Megsütöttem életem első kenyerét: nemcsak szép, de finom is lett :) És azt mondják, az első után a többi kenyér már csak jobb lesz :) ha hazamegyek ezt is viszem magammal (mármint a kenyérsütő tudásom).

A Tokaji bemutatkozása

Az első sevillai hétvégémen vendégségbe mentünk a sevillai ismerősöm barátaihoz, és azért ugyebár nem akartam üres kézzel beállítani. Elmentünk az egyik hatalmasnagy bevásárlóközpontba, ahol sikerült találnom Tokajit. Nagyon megörültem, hogy vihetek egy palacknyi Magyarországot magammal, bár kicsit bizalmatlan lettem, miután kiderült, hogy Barcelonában palackozták.... aztán amikor kibontottuk, meglepetésemre tényleg adta a hagyományos három puttonyos Tokaji aszú ízt :)

és hogy-hogy-nem a spanyoloknak is nagyon tetszett. Többen is újratöltötték a poharukat (ami önmagában dícséret :), és mikor az utolsó csepp is elfogyott, szinte szomorúak voltak... Szóval bizton állíthatom, hogy a Tokaji bor ismét nemzetközi sikert aratott :)

Életem első focimeccse!

Mikor eljöttem otthonról többen a lelkemre kötötték, hogy ne hagyjam ki a focimeccset... Aztán a hétvégén a focimeccsre terelődött a szó, és felvetődött a kérdés: "Would you like to come?" Féláron??? Mééég jó! Szóval végigkísérhettem a sevillai csapat (Real Betis) küzdelmét a baszkok ellen a spanyol ligában... Életem első nagy focimeccse. És volt szerencsém Spanyolországban megélni :).
Láttam 2 éves törpét az apukája ölében, ordibáló 10 éves gyerekeket, idegesen kiabáló 40 éves feleséget, magában mormogó 80 éves papát. Egyszóval minden korosztály képviseltetve volt, és idegesen drukkolt a csapatnak. Vamoooooos!..... Vengaaaa!!!....... Puta Madre!!!............... Mierda!......................... Joder la p*ta mie*da!........................ A hangulat kicsit nyomott volt, mert a csapat már vagy 2 hónapja nem nyert egyetlen viadalt sem. Érezni lehetett a tömeg feszültségét. Az elején mindenki lelkesen énekelte a himnuszt, tapsoltak, drukkoltak.... Aztán láttam stadiont elhagyó hatalmas tömeget, mikor a csapat a második gólt is beengedte a kapuba (rendes volt tőlük, hogy a csapat szapulása helyett a távozást választották:). A következő percekben a "mieink" két gólt is szerezve egyenlítettek, és bár nem vagyok nagy focifan, mikor a Betis a második gólt berugta felugrottam örömömben :) Gooooool!.................. ilyen hatással van rád a lelkes tömeg :) Az öröm mámorító volt... bár a több hónapja tartó vereséghullám rendesen rányomta a pecsétjét a lelkesedésre: lehetett érezni, hogy ez az öröm, még korántsem teljes. Aztán a hosszabbítás utolsó percében kaptunk még egy gólt......... A sevillai tömeg mérgesen és csendben hagyta el a stadiont... (Mégegyszer írom: CSENDBEN! spanyolok csenben???? nah neee) míg néhányan (köztük egy 70 év körüli bácsika) felháborodottan küldték haza a játékosokat :) Vas a casa!!!!.. Vas a casa!!!!................

A meccs után - amikor már mindenki szépen csenben elvonult

Egyszóval egy újabb vereség a Betis szurkolók életében, de ez még csak hagyján.... nem elég hogy a Betis vesztett, a Sevilla FC (Sevilla másik nagy focicsapata) nyert a Real Zaragosa ellen... ez az igazán nagy tragédia.... amikor a saját csapatod veszít, ráadásképp az "ellenség" csapata nyer a bajnokság másik ágán..... egy hét kemény szenvedés amit a SevillaFC fanok ki is használnak a betis szurkolók idegesítésére....... A sevillai emberek, ugyanis két táborra oszlanak: a betis-szurkolókra és a sevilla-szurkolókra... Aki betis-szurkoló családba születik, egész életére betis-szurkoló lesz, aki pedig sevilla-szuroló családba, az szevilla-szurkoló. Két dolog biztos az életben: a halál, és hogy melyik focicsapatnak szurkolsz :) Vannak azonban kivételek, akik azt mondják: "Nem vagyok Betis szurkoló, hanem inkább úgy mondanám: Sevilla ellen szurkoló :)" Tehát így vagy úgy, de mindenki választ... senki sem pártatlan. Ez olyan mint nálunk a politika: ha van a társaságban ilyen is olyan is... inkább kerülik a témát.

Sevilla + kultúra + bicaj

Több mint egy hónapon át nem mentem Sevillába, mert vagy lusta voltam feltenni magam a vonatra, vagy tényleg annyira fáradt voltam, hogy másra sem tudtam gondolni, csak a pihenésre. Aztán egy hétköznap az egyik történelemtanár felajánlotta, hogy körbevezet Sevilla fontos helyein csütörtök délután.... nem haboztam, rögtön igent mondtam. Hülye lettem volna kihagyni egy helyi történész meséit a városról....

....és nem bántam meg. Sevilla kivetette rám hálóját, és én fogolyává váltam :). Így tudnám jellemezni az első délután tapasztaltakat. És hogy mi várt rám a rákövetkező két hétvégén?? Magam sem hittem volna.

Egyszerre elevenedett meg az ókori római, a középkori muszlim és katolikus kultúra. Mindeközben a modernkori elemek is fel-fel bukkannak, mint bármelyik más városban. És mégis valahogy más... olyan....... sevillai............. Ahogy most szépen lassan előtűnnek az emlékképek a különböző stílusok/korok különálló, és mégis egységes képet alkotva teszik varázslatossá a várost. Bármerre jártam, csak kapkodtam a fejem: itt egy minaretre épült templom, ott egy gyönyörű arab várfalmaradvány, amott egy üdítő park teli narancs- és pálmafákkal, örökzöld ligetekkel (és anyu kedvenc szobanövényeivel az aljnövényzetben :). Úgyanúgy, ahogy a jelen és a múlt, a kisváros és a nagyváros elemei is ötvöződtek: megtaláltam a legszűkebb sikátorokat a város szívében, és a legszélesebb sugárutakat kicsit távolabb; a hagyományos "panaderiát" helyi péksüteményekkel, és a legnagyobb shopping mallt az összes világmárkával. Ha valaki mégis arra kényszerítene, hogy mondjam meg mi tetszett a legjobban Sevillában, megmutatnám neki ezt a képet, EZ:

A lényeg itt a biciklibérlő állomáson várakozó bicaj lenne az összes többi társával együtt, és nem pedig a Cruzcampo sörösláda (Cruzcampo - A sör - mást nagyon nem lehet kapni :) .... Egy hivatalos biciklibérlő állomás, hivatalos sörrekeszekkel megpakolt biciklikkel..... ami azért bevallom tényleg sokkoló látvány volt elsőre... mára már természetes :) És elhiheted, hogy itt ki is használják ezt a rekeszt nap mint nap. Visszatérve a bicajozásra/bicajbérlésre, ez egy valóban nagyszerű dolog. BÁRHOVA eljuthatsz bicajjal, mert a városnak óriási kiépített bicikliút-rendszere van - és tényleg! respect... Tehát fogsz egyet a sok közül (Cruzcamposat még nem próbáltam, de talán majd egyszer annak is eljön az ideje :) és azt az emlékművet/ ligetet/ bulihelyet látogatod meg amelyiket akarod. Mindez ráadásul ingyen, mert az "idegenvezetőm" sevillai, és ők ingyen használhatják egy órán keresztül. Akkor vissza kell vinni valamelyik állomásra (amiből minden 100 m-en találsz egyet), és kivehetsz egy másikat. Mindezt a nap 24 órájában. Így még az is megszereti a bicajozást, aki eddig nem nagyon szánta rá magát, mert gyors rugalmas (és ami persze a lényeg, ittasan is lehet vele közlekedni, mert a rendőrök itt nem nagyon ellenőrzik a bicikliseket - természetesen hozzá kell tennem nekem em ez lenne a fő vonzerő... :)

Szóval hova is vezettek a bringautak? Jártam a világ 3. legnagyobb katedrálisában - ahol maga Kolombusz Kristóf is el van temetve nemcsak a hayomány, de a legfrissebb kutatási eredmények alapján is. Maga a katedrális is egy minaretre épült rá, csakúgy mint a legtöbb templom a város szívében.

A katedrális lábánál + a kedvenc fáim mellett

A katedrális tornyában

Megnéztem a sevillai királyi ipalotát, ami az egyik legszebb példája az ún. mudéjar (mudehár) építészetnek (az arab építészet és a keresztény kultúra elemeinek keveredése) ami egyébként az egész városra jellemző. Itt-ott mindig lehet rá példát találni.

A királyi palota udvara

Rácsodálkoztam a Plaza España-ra is: egy hatalmasnagy tér, amelyet egy félkörben elhelyezkedő palota vesz körül, középen egy szökőkúttal. Szökőkutak.... minden nagyobb kereszteződésben találsz egyet, és működnek éjjel-nappal, mivel sosincs olyan hideg, hogy befagynának. Imádnivaló.

Csakúgy mint az időjárás. Mikor süt a nap, délután 20 fok körül van a hőmérséklet.... és fogod magad - mint ahogy a legtöbb fiatal és idős ember Sevillában - lesétálsz a Guadalquivir folyó partjára, és megiszol egy kávét (amit itt mindig nagyon finoman készítenek el... még nem ittam rossz kávét mióta itt vagyok). Szürcsölgeted a kávét miközben gyönyörködsz a fények játékában a vízfelszínen, és hagyod, hogy a napfény kényeztessen....

Vigyázat azonban ha a nap a felhők mögé bújik és megérkezik az északi szél!!! Réteges öltözködés, és fűtés bekapcsolás.....

Mindemellett megtapasztaltam, hogy a sevillaiak szerettek, és szeretnek nagyok lenni vagy legalábbis annak látszani: mindezt bizonyítja például az olimpiai stadion (ami a mai napig nem teljesítette küldetését, mert Sevilla nem kapta meg a rendezési jogot). Egy másik bizonyíték a "Seta", ami egy speciális Finnországból származó fából készült épületkomplex, forintban mérve milliárdokból épült, a fenntartása pedig ugyancsak milliárdokba kerül évente. A tetején egy rövid sétaútvonal, ahol körbe lehet sétálni és gyönyörködni a városképben. Ezt az épületet is azért építették, hogy kitűnjenek az európai városok közül, valami nagy volumenű épülettel. Hogy sikerült-e vagy sem azt mindenki maga bírálja el...

A Seta

Vagy, ha történelmi bizonyítékot akarunk kapni a kitűnési vágy folyamatos jelenlétéről, nem kell messzebb menni a hatalmas katedrálisnál, vagy az andalúziai parlamentnél, amely egykor Európa legnagyobb kórháza volt. Ráadásul a történészek szerint itt ettek Európában először burgonyát az emberek :)

A pótlási folyamat beindult: további bejegyzések várhatóak a héten ;)

Hegedűpróba

Nem tudom megmondani, hogy mikor hegedültem utóljára. Talán Szegeden az albérletben jó néhány hónappal ezelőtt, és akkor is csak egy órácskát játszottam, aztán el is raktam mondván, hogy ez már korántsem megy olyan "jól" mint régen. Szóval hétvégén feláldoztam hosszú körmeimet a hegedülés oltárán, és hétfőn nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a kottaolvasásba :) A zenetanár ellátott számtalan kottával (szinte minden nap kaptam tőle valamifajta kottát, néha cd-melléklettel is), szóval volt miből válogatnom. Bezártam magam a zeneterembe, és belefeledkeztem a gyakorlásba :) végre........ nagyon jó volt.... A hétfő kétség kívül A zenenap lesz a továbbiakban :)

Egy hét sűrítmény

Az internet hiány és a projektmunkára való készülődés eredményeképp nem nagyon tudtam írni az utóbbi napokban. Elnézést kérek azoktól, akiket megvárakoztattam...

Hogy mi történt velem több mint egy hét alatt?

A történet ott kezdődik, hogy a González családdal (azaz legalább 20 fővel együtt) ebédeltem. Ez úgy nézett ki, hogy én ettem, ők pedig néztek.... :) mivel sikerült félreértenem az ebéd időpontját, és egy órával későbbre értem, amikor már mindenki a kávéját szürcsölgette....

Először lapítottam, nem akartam, hogy megtudják, hogy még nem ettem; de amikor megkérdezték, hogy ettem-e ebédet, hát nem hazudtam.... és abban a percben már meg is gyulladt a láng a kolbászon! (szó szerint... alkoholt öntöttek rá és meggyújtották...  így készítették el azt a három nagy szelet kolbászféleséget, ami az egyik fogás volt). Aztán még kettőt pillantottam, és ott ültem az asztalnál egy rakás étellel magam előtt. "Hát az nem lehet, hogy a magyar lány éhenmaradjon..." Lássuk be, nem bántam, hogy így alakult, mert éhes voltam, de a biztonság kedvéért a héten már elkezdtem tornázni....

Gonzáleszéknél múlt vasárnap azt gondoltam ennél többet nem lehet enni egy étkezés alkalmával, de ez a teória megdőlt a tegnapi nap folyamán, amikor pár tanárkollégával együtt egy Taberna nevű helyre mentünk el. Egy olyan helyet kell elképzelni, ahová mindenki viheti a saját maga átal készített ételt!!!! de az italt ott kell fogyasztani. Mindez fűszerezve spanyol beszélgető (lefordítva magyarra: kiabáló:)/iszogató/eszegető emberekkel. Nos, az igazgató úr - Vicente - által kiválasztott asztal hamar roskadásig telt mindenféle finomságokkal: olivabogyó és sajton tálalt hagymás szardínia étvágygerjesztőnek, paella (a bizonyos rizseshús) másodiknak, mazsolás hús (isteni szafttal) kenyérrel és salátával harmadiknak, majd egy kis tepertő következett....................... és (ki tudja milyen alkoholban áztatott) gyümölcs a legvégén. (Egyébként a legveszélyesebb dolog ezek közül a kenyér, mert annyira finom, hogy nem lehet leállni vele. Képzelj el egy frissen sült magyar egykilós fehér kenyeret kicsit bagettesre formázva. A kenyérhéj nagyobb felülete nekem még kívánatosabbá tette a dolgot.....) Persze ezek után a falatok után nem lehetett csak úgy hazamenni, megjegyzem megmozdulni sem nagyon......... de továbbmentünk a Bar Latinoba ahol megittunk egy kávét és persze előkerült a süti is..................................................................................................................................... ........................ no comment.

(tervezem, hogy ha megszereztem pár ételnek a receptjét, feltöltöm ide, mert tényleg érdemes kipróbálni! A magyar ízlésnek nagyban megfelel.)

Ugyanígy kommentár nélkül közlöm az a tényt is, hogy csütörtök reggel kilenckor egy röviddel indította/folytatta minden tanár (köztük én is) a napot.... és ez senkinek nem jelentett semmilyen problémát.

A hét elején bevittem az iskolába másfél tepsire való bejglit, amit a hétvégén sütöttem, és ami percek alatt elfogyott. Hála Istennek tényleg nagyon jól sikerült, mert utána még napokig beszéltek róla a tanárok. (Szóval végre én is adhattam valamit, mégha az nem is volt annyira nagy dolog, nagyszerű érzés volt!!!) Sőt, ma le is fordítottuk Chrissel a receptet spanyolra, és a héten ki is fogok függeszteni egy tucatpéldányt a tanári szobában, mert sokan jelezték, hogy kérik a receptet. Magyar kultúra/tradíció csurran-cseppen a spanyol levesbe :) Persze tervezek magyar estet a tanároknak és a gyerekeknek egyaránt. Később.... (Egyelőre projektre való koncentrálás folyik.)

Nah, de evésen és iváson kívül más dolgok is történtek persze: voltam Paulino kosármeccsén, ahol másik két tanítványom is játszott. A többi szülővel együtt ott csücsültünk a lelátón, és izgultunk a csapatért... a végére teljesen beleéltem magam a szurkolásba is, de sajnos veszítettek (nem azén szurkolásomon múúúúúúúlt :). Majd legközelebb.

A héten igényeltem pár kulcsot is, amivel be tudok jutni a tantermekbe és az iskolába. Sőőőőt! Mivel hiányzott a zene és a hegedű pláne (már évek óta), egy hegedűt is szereztem a zeneterem órarendjével !!!!:) ez azt jelenti, hogy a szabad óráimban, ha a zeneterem is szabad, (vagy délután bármikor) használhatom a hegedűt a teremmel együtt :):):) Tehát a terem csak és kizárólag az enyééééém!!!! :) And guess what! Holnap szabad napom van és a terem is szabad reggel 9-től!!!!!!!

Jövő héten jelentkezem egy remélhetőleg nagyszerű beszámolóval a projektről, és arról, hogy hogy sült el az első hegedűs napom a suliban :)

Escuela - un pocito .....

Két hete találtam a helyi könyvtárban (ahová időközben be is íratkoztam) egy szuper természettudományos dokumentumfilm sorozatot az univerzumról/bolygókról és a velük kapcsolatos jelenségekről (How the Universe Works - Discovery Channel). Akkor elhatároztam, hogy nem hagyom a könyvtárban porosodni őket, hanem szépen le fogok játszani a gyerekeknek bizonyos részleteket, mert nagyon jó illusztrációk vannak bennük és érdekes kérdéseket vizsgálnak. Tudtad például hogy a Hold egy 4 és fél milliárd évvel ezelőtti gigantikus ütközés eredménye? Feltehetőleg egy mars méretű bolygó (Tea) ütközött össze a Földdel, és az ütközés következtében leváló kőzetdarabokból formálódott meg a Hold a Föld gravitációjának hatására??? (Elnézést kérek minden humán beállítottságú olvasómtól, de nagy lelkesedésemben muszáj volt írnom erről....) Egyszóval ma megmutattam a gyerekeknek ezt a videót (Holdak), miközben egy kérdőíven egyszerű kérdésekre kellett válaszolniuk. Leírhatatlan, mekkora lelkesedéssel nézték.... (Az interaktív tábla hatalmas vászna pedig csak fokozta az élményt...) A 10 perces videórészlet lejátszása közben az osztállyal szemben ültem, és fürkésztem a tátott szájakat és csodálkozó tekinteteket.... A film után a kérdőív javításakor pedig teljes csendben (!!!) abszolút figyelemmel kísérték a magyarázatomat... Ilyenkor kicsit mindig bepárásodik az alsó és felső szempillám közötti terület.... Mindenesetre egy jó ideig elég hajtóanyagot kaptam a tanításhoz a lelkesedésükből.

Ma már itt volt az ideje, hogy a tanárokat is bevonjuk a környezetvédelmi projektünkkel kapcsolatos terveinkbe. Úgyhogy a bilingual szekcióülés végén felszólaltam mint a tanárasszisztensek szóvivője, és ismertettem a terveinket. Nagy megkönnyebbülésemre minden tanár nagyon együttműködő volt és felajánlották a segítségüket is. Szóval egy lépéssel előrébb a projekt megvalósulása felé. Jelszó: "Act together!"

És ma..... rájöttem a titokra: miért 60 percesek a spanyol tanórák????
Megfejtés: azért, mert mire mindenki előszedi a holmiját, a tanár is befut és a névsorolvasás is megvolt, eltelik minimum 10 perc, vagy inkább 15.... éppenezért az órák reál-időtartama nagy mértékben megegyezik a magyarországi 45 perccel. :)

Ígéret betartva

Nagyon remélem, hogy működik..... íme a videó amit ígértem a Guaroban töltött hétvége néhány emlékével. A zenét Isabeltől kaptuk, aki gyűjtője és egyben szerelmese a gitármuzsikának. Fogyasszátok szeretettel! :)

Halloween

A spanyol hétvége is négy naposra nyúlt november 1-je miatt, így hétfőn este lazán megengedhetett magának mindenki egy kis kikapcsolódást halloweenra való tekintettel. Nem gondoltam volna, hogy itt ekkora kultusza van ennek a bohókás ünnepnek, de a kis város a feje tetejére állt, és nem volt utca ahol ne botlottál volna egy-két vámpírba, zombiba vagy boszorkányba. Nem vagyok nagy Halloween-kedvelő de tetszett a gyerekek és a felnőttek lelkesedése. (Sok felnőtt is beöltözött a gyerekekkel együtt.) Mi Chris-szel nem öltöztünk be, inkább sütisütési projektbe fogtunk. A Bar Latinoból a már korábban említett tulajdonosok megkértek minket, hogy készítsünk eredeti amerikai Halloween cookiekat, legalább 100-at........................ Nos, kora délután nekiálltunk és több órán keresztül gyúrtunk-formáztunk-sütöttünk-kentünk-gyúrtunk-formáztunk-sütöttünk-kentünk...... végülis este fél 9re készen is lettünk a kb 120 db sütivel. És akkor még nem számoltam bele azokat, amik útközben valamilyen baleset folytán eldeformálódtak, és hát "sajnos" meg kellett őket enni..... :) ingyen alkoholfogyasztásért? megérte :) (még jó, hogy az éjszaka folyamán végig csak teát szürcsölgettem, mert ez a fránya megfázás igencsak nem akart elmúlni... de azért az ingyen karamellás rooibos teáért is megérte :) Ráadásként megismertem egypár új embert is, és ha megyek Sevillába már biztos, hogy lesz társaságom, Inma személyében, aki nagyon lelkesen felajánlotta, hogy elkalauzol a Sevillai rengetegben :) Ebben maradtunk amikor hajnali 3-kor halloweeni teázásom véget ért......... 

Szóval ezek után képzelhetitek a keddi napunkat......

Guaro, A Flamenco és Ronda

Mikor legutóbb írtam, éppen Malagába és a tengerpartra készültem Keke testvérével. Azóta már tudom: nem Malagába mentünk, se nem a tengerpartra, és nem is Keke testvérével, hanem a nagynénjével, Isabellel :) valahol valami elveszett a fordításban :)
A lényeg, hogy végül a hegyekben kötöttünk ki Malagához közel (Sierra de las Nieves) egy Guaro nevű kis faluban. Ez már rettentő közel van a tengerparthoz és Afrikához is:
http://maps.google.com/maps?hl=hu&qscrl=1&nord=1&rlz=1T4SKPT_huHU451HU451&q=guaro,+espa%C3%B1a&gs_sm=&gs_upl=&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_cp.,cf.osb&biw=1366&bih=641&ion=1&wrapid=tlif132031982255910&um=1&ie=UTF-8&sa=N&tab=wl

Olyannyira, hogyha megkérdezed a helyieket, hogy honnan fúj a forró déli szél, azt fogják válaszolni: északról........ (Afrika északi része felől:).
Képzelj el egy mindössze 2000 lakosú falucskát a hegy oldalában: szűk kis utcákkal, egymás hegyén-hátán elhelyezkedő fehérre meszelt házakkal... Mindegyik ház úgy van megépítve, hogy lehetőleg jó kilátás nyíljon a tetőterasztról a környékbeli hegyekre. A mi házunk tetejéről is gyönyörű volt a táj; ha minden igaz, még ma fel is tudom tölteni az erről készült videóösszeállítást.
Miután kószáltunk a a falucska utcáin, és gyönyörködtünk a kilátásban, betértünk a helyi Pano Flamenco nevű bárba, ahová vendéglátónk (Isabel) volt hivatalos. Aki hallott már élőben flamencot az tudja, hogy itt mit tapasztalhattam meg. Kiemelkedő zenei élmény.... még most is libabőrös vagyok, ha visszagondolok arra a hatalmas nagy érzelemcsomagra amit ott kaptam....... még egy-két könnyet is hullattam :) (Erről is van egy videórészlet, de korántsem tudja visszaadni azt a hangulatot.............. mármint persze nem arról, hogy bőgök; a flamencoról.......:)
Másnap nagy-nagy sétát tettünk a környékbeli hegyekben. Láttam (és tapogattam) rengeteg különböző kaktuszfajt érőfélben lévő termésekkel, hatalmasnagy olajfaligeteket, virágzó agávét. Ettem érett fügét az útmentén illatozó fügefáról, és félig érett gránátalmát egy helyi bácsi mini gránátalmafájáról. Igen... bárkivel találkoztunk, nem lehetetett megúszni a beszélgetést.... úgy látszott mindenki ismeri Isabelt
. Csak úgy hívják a "francia nő" mert bár spanyol származású, de Franciaországban él és ott van gitárboltja. (Egyébként egy rendkívüli boltot vezet, ahová bárki betérhet egy teára/kávéra és a bolt hátsó részében, ami kanapékkal van berendezve, eljátszogathat a gitárokon anélkül, hogy bárki is rossz szemmel nézné, hogy már 2 órája ott üldögél.)
Bár tényleg nagyszerű volt a hétvége, azért nagyon rákészültem arra a tengerpartra.......... de hát nem baj, majd legközelebb. Talán most a hétvégén.... (Bár az iskolai projektmunkára való készülődést is el kellett már kezdenünk, úgyhogy valószínű az fogja kitenni a hétvégénk nagy részét.) Néha a magány érzése is erősen feltört, merthát a beszélgetések nagy része spanyol nyelven zajlott, és valljuk be 4 hét után, bármennyire is törekszem, még nem vagyok egy nagy spanyolzseni.... aztán észrevettem, hogy a honvágy tünetei is kezdenek mutatkozni. Ez az egész magány/honvágy érzés aztán el is múlt amint elkezdődött az iskolai tantás 2-án (mert akkor már nem volt időm magamat sajnálni :)

Vasárnap a kis hegyi utak és szerpentinek mentén célba vettük Ronda városát, ami Guaro teljes ellentéte volt (a hirtelen váltás a nyugodt kis faluról a zsúfolt túrista központra kicsit le is sokkolt minket): hihetetlen nagy zsongás. Ezer meg ezer turista a bámészkodó japánoktól a türelmetlenül kiszolgálásra váró németekig (hát nah..... nem mindig olyan gyors és precíz a kiszolgálás mint ahogy ők azt otthon megszokták). Rondát nem lehet szavakkal leírni.... látni kell... Egy hely ahová biztosan vissza fogok még menni!!!! Sziklákra épült város. Egy kristálytiszta vízű folyócska szeli ketté, ami - szerény számításaim szerint - egy 15-20 m-es szakadékot vájt a sziklafalba.

Házak a sziklák tetején

... és sziklák a házak lábainál.... (egy képbe nem fért bele :)

Aztán ezzel a kis kitérővel le is zárult a hétvégi kalandozásunk. Jöhetett a jó nagy alvás, hogy felkészítsk a szervezetünket a hétfő esti halloween partyra a Bar Latinoban. 



tanulok spanyolul ¿vale?....

A héten továbbra is küzdöttem a megfázással, miközben az utolsó órák végére már rendszerint elment a hangom... Érdekes, ahogy a gyerekek reagáltak erre, és bár a dumálást nem fejezték be, de lejjebb vették a hangerőt.

Kezdem megismerni az osztályokat: 1A --> legelevenebbek, alig lehet őket leállítani, azt pedig, hogy melyik osztály a legnyugisabb, nem tudom megmondani, mert egyik sem igazán nyugis. A 3. évfolyam (itt Spanyolban 15 évesek) a legszimpatikusabb, bár lehet, hogy ez azért van, mert velük töltöm a legtöbb időt. Sokáig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nekem biztosan nem lesznek kedvenceim.... nos.... ez a koncepció megdőlt... (azt azért ugye nem lehet világgá kürtölni, hogy kikről is van szó).

Hogy leszívnak-e a napok? Van amelyik nagyon, van amelyik egyáltalán nem, ez attól is függ, hogy éppen van-e valami front, ami a gyerekek viselkedését a rakoncátlankodásból (ami a skála talán legalacsonyabb pontja) az őrültködésbe csapja át :) (hogy ez-e a legmagasabb pont, azt meg tudom majd mondani februárban...:)

A héten pénzkeresési lehetőség után is kutattunk egy kicsit Chris-szel. Chrisnek már egyébként is vannak különórái, mert helyből 2 lépéssel előrébb van mint én: az angol az anyanyelve és beszéli a spanyolt... ellentétben velem: nem angol az anyanyelvem és még csak a spanyolt sem beszélem. Mindenesetre Chris egyik tanítványának javaslatára felkerestük a helyi angol akadémiát (gyerekeknek tanítanak angolt) és felajánlottuk a segítségünket. Az akadémián egyenesen a tulaj fogadott minket aki brit akcentussal ki is kérdezett minket és feljegyezte a nevünket a kis kék noteszébe az e-mail címünkkel és a telefonszámunkkal együtt. Így megnövekedett annak az esélye, hogy én is kapok valami plusz munkát. Bár a neten is szeretnék jövő héten hirdetést feladni...

Egyébként az időjárást illetően beköszöntött a hűvös idő, aminek egyik legmarkánsabb jele, hogy a főtéren megjelentek a kandírozott és sültgesztenye árusok, és 1 euróért olyan finom castañot kapsz, amilyet még sosem ettél. (De jobb ha minél előbb befalod, mert ha nem, ráragad a gesztenye külső hártyás rétege a és akkor már menthetetlenül szétszedi a körmödet a gesztenyehámozás.) Gesztenyét majszolni és a spanyol életet vizslatni egy padon este 9 felé...... ez a legszebb emlékem erről a hétről. Nah és persze az amikor az egyik órán öntudatlanul spanyolul kérdeztem meg a gyerekektől, hogy értik-e amit mondtam: ¿vale?.... azóta is ezt a szót hajtogatják a közös óráinkon :)

Hétvégén: Malaga + tengerpart...... :D:D:D remélem ez a kirándulás véget vet a megfázás okozta szenvedéseimnek.

Végre, egy nyugisabb hétvége

Ma reggel a zuhogó esőre ébredtem. Elérkezett ez a nap is. Kicsit hűvös van, de csak az eddigi napokhoz képest. Egy ing bőven megteszi.
A hétvége nagyon nyugodtan telt. Annyira, hogy még főznünk sem kellett, mert pénteken sikerült annyi kaját készíteni, amennyi elég volt egész hétvégére. Szombat estére Kekéék voltak hivatalosak hozzánk, de mint kiderült előző nap este Keke fiának, Paulinonak balesete volt a kosáredzésen (összefejelt egy játékostársával), és hajnali 4-ig a sevillai korházban dekkoltak, de szerencsére semmi komolyabb baja nem lett. A szeme viszont elég csúnyán bedagadt, úgyhogy ilyen állapotban nem nagyon akart a városban mutatkozni. Egyszóval mi mentünk át Kekéékhez. Itt egy gyönyörűszép torta és ajándékok vártak.... A tortára írva Happy Birthday ESZTER! éééés... 25 gyertya díszelgett rajta........ nah igen, megint egy évvel öregebb (s talán bölcsebb:)... de ez azért már sok: negyed évszázad.... Nembaj, majdcsak túlélem valahogy... ;)
A vasárnapi napom a tananyag rendezéssel, előkészületekkel, és a projekten való munkával telt: végre rendben vannak az egyes tantárgyakhoz tartozó könyvek, tananyagok/hanganyagok...
Alig várom, hogy ezen a héten is elkezdődjön a munka :)

Az elmúlt hétről

Itt ülök a könyvtárban az első igazán felhős napon mióta itt vagyok. A kilátás nagyszerű. Egy hatalmas nyugati fekvésű üvegablaknál ülök, ahonnan sok-sok háztetőt fürkészhtek, amíg azon töprengek miről is írjak. Ezt a hátteret biztos csak odafestetted magadnak gyorsan, hogy irigykedhessünk - mondta tegnap előtt az öcsém, mikor napnyugtakor megmutattam a családomnak is ezt a kis eldugott zugot Skypon (itt annyira nem lehet hallani a folyamatos beszélgetést :).

A napok rettentő gyorsan telnek. Észre sem veszem és már megint hétvége van. Közben a madridi kalandozásom és kialvatlanságom eredményeképp sikerült megfáznom is annak ellenére, hogy 30 fokot mutat a hőmérő délutánonként. Ezt jócskán ellensúlyozza a reggeli 13-14 fok, ami azt jelenti, hogy elmész szépen beöltözve, és hazafelé cipelheted minden holmidat, amit reggel magadra aggattál. Nem panaszkodom azért, mert tudom, hogy az otthoninál sokkal jobb a helyzet.

Kedden nagy megkönnyebülésünkre beköltöztünk az albérletbe. Végre a magunk urai lehetünk. Nagyon jó volt Kekénél lakni, mert tényleg szinte mindennel ellátott minket, és mindenben segített amiben csak tudott, de ez egy idő után kezd frusztráló lenni, amikor tudod, hogy te nem nem vagy képes ezeket teljes mértékben viszonozni. Nem mintha ő elvárná, hogy viszonozzuk. Sőt! Hihetetlen nő! Annyi szeretetet préselt bele a Jóisten, amennyit nem sajnált. És éppen ezért az iskolában is nagyon tisztelik.

Az albérletben az egyetlen kellemetlen dolog, hogy nincs internet. Nem nagyon fogunk rá előfizetni, hacsak nem találunk végre egy harmadik albérlőtársat. Bár a harmadik szobában a tapéta bordűrön csomó-csomó Simpson virít, mert előtte gyerekszobaként funkcionált. Nem tudom akarna-e valaki is Simpsonsékkal egy szobában lakni. Egyszóval el kellene majd tüntetnünk őket a bordűrről.

Ezen a héten megkötöttük a hivatalos szerződést az iskolával: most már teljesen hivatalos, hogy az I.E.S. José María Infantes iskola tanárasszsztense vagyok. Az órákon még nem vagyok teljesen magabiztos, de egyre folyékonyabban megy az angol is, és a gyerekeket is egyre jobban megismerem. Néhánynak már a nevét is tudom!!! :D A héten már sok olyan órám volt, ahol szinte csak én beszéltem. A tanár néha hozzátett valamit a dolgokhoz, vagy segített a magyarázásban, de csak minimálisan. A pénteki bioszórát a vércsoportokról például kifejezetten élvezték a gyerekek. Nagyon jó volt látni az érdeklődéstől csillogó tekinteteket, és az aktív órai munkát. Kifejezetten meglepett egyébként az is, hogy csendben végig tudták ülni a 60 percet, mert óra elején külön megkértem őket, hogy legyenek csendben, mert péntekre már nem sok hangom maradt.

A "közéleti" tevékenységem ezen a héten kicsit alábbhagyott a megfázásom miatt. Csak csütörtök este mentük el a Bar Latinoba meginni egy sört, mert járt mellé ingyen vacsi: tintahalas burgonya :) A bar az egyik kedvenc helyünk egyébként. Az egyik iskolai tanárnak a bátyja viszi az üzletet és nagyon jó fejek. Felajánlották például, hogy főzzem meg azt a hírhedt paprikáskrumplit, ami annyira ízlett múlt héten Kekééknek, hogy másnap már az egész iskola tudott róla. És biztosítanom kellett a kollégákat, hogy az iskolában is elkövetnek majd egy fincsi paprikáskrumplit... És mint tegnap kiderült a másik kedvenc bárunk vezetője pedig egy másik tanár testvére. Szóval itt minden összefügg,és mint már említettem, mindenki ismer mindenkit... :)

És mostanra újra kisütött a nap, pedig már kezdtem megijedni, hogy esni fog az eső.......

Szép hétvégét!

És nagyon örültem a születésnapi jókívánságoknak! ;)

Madrid

Rengeteg minden történt mióta utoljára írtam. Kicsit le is betegedtem a nagy rohanásban, úgyhogy most teát szürcsölegetek amikor csak lehet. Ígértem, hogy írok a madridi utamról, hát be is tartom a szavam.
A madridi találkozó, amire tulajdonképpen felmentem nem volt túl érdekes, mert az előadások nagy részéből alig értettem valamit (leginkább semmit) mivel spanyolul voltak. A mentorommal és Kekével mentem fel, akik aztán hamar el is ráncigáltak várostnézni. Az első benyomásom Madridról nem volt túl jó. Hogy miért azt nem tudnám szavakba önteni, de talán ez a két hét már épp elég volt ahhoz Utrerában, hogy egy nagyváros távolinak, idegennek és meghódíthatatlannak tűnjön.
Aztán amikor a kísérőimet kettesben hagytam, és Vajkkal (kedves magyar ismerős aki most Madridban tanul) feltetettük magunkat az első metróra, kezdetét vette a valódi városfelfedezés. Ez már teljesen más volt. A város életre kelt és kezdtem csodálattal bámulni a gyönyörű épületeket, hatalmas parkokat és persze a töménytelenül sok szökőkutat.
Első este már a madridi élet sűrűjében találtam magam egy borzasztóan zsúfolt Cervecería belső termében egy mexikói lány születésnapját ünnepelve. Az igazat megvallva ez az este nem volt túl élménydús, mivel alig beszélt valaki angolul. Szóval csak Vajk fordításán keresztül lehetett némi fogalmam arról, miről is folyik a társalgás éppen. Onnan szépen hazabattyogtam a hostelbe Vajk kiséretében.
Mindkét éjszakát egy hostelben töltöttem a belvárosban (The Living Roof Hostel). Egyszerű volt, de nagyszerű. Ezelőtt még sosem aludtam hostelben, így egy kicsit féltem tőle, de hála Istennek, nem csalódtam. Kényelmes ágyak (emeletesek persze), rengeteg új ember (ami ugyan azt jelentette, hogy éjjel nagy hangzavar volt, de még jó, hogy előrelátó voltam, és vittem füldugót), annyi reggeli amennyi belémfér.

Új emberekkel is találkoztam: Sarah-val Daviddel és Tommal Ausztráliából. Tommal és Sarah-val aztán szombat este együtt fürkésztük a madridi éjszakai életet, ami igazán hihetetlenvolt. Éjjel kettőkör a hostel környékén lévő bárok/diszkók zsúfolásig telve, kint pedig sört/bort iszogató emberek nagy csoportjai az egész utcán, ameddig a szem ellát. És mindenki pörgött, beszélt, énekelt, mi meg csak gumicukorral a szánkban leamortizálódott állapotban bámultuk őket, és egy kényelmes ágyról álmodtunk. Az egyetlen hely ahová betértünk egy Candy Shop volt telis-tele gumicukorral, cukorkákkal és csokival. Innen származott az a bizonyos gumicukor, aminek abban a késői órában bizony nem lehetett ellenállni.
Napközben sem voltam tétlen. A profi módon kiépített metróval mindenhova eljuthattam ahová akartam. Így néztem meg első nap a nagy tornyokat (Madrid és Espana) a belvárosban, a királyi palotát, a vele szemben lévő központi katedrálist, és persze Cervantest a lován. Szombaton modern napot tartva ellátogattam a Real Madrid stadionjához a Bernabéuhoz, majd a felhőkarcolókat is megnéztem, és megtaláltam a kedvenc metrómegállómat, a Charmatínt. A sziesztaidőben értem Madrid hatalmasnagy parkjába a Retiroba, ahol rengeteg ember ücsörgött kiterített plédeken, és piknikezett. Ha madridi lennék, én is így tennék. Minden második hétvégén :) A piknikezők mellett egy hatalmasnagy monumentum tövében egy tavacskán pedig éppen kajak-kenu verseny zajlott. Hihetetlen, hogy egy ilyen helyen is rendeznek versenyeket:

Itt találkoztam sorstársaimmal is, akik szintén Comenius ösztöndíjjal vannak Spanyolországban. Egy jót sétáltunk, beszélgettünk, és megosztottuk tapasztalatainkat a spanyolokaról és a spanyol iskolákról. Mivel az egyik lány Sevillában lakik meg is beszéltünk egy hétvégi születésnapünneplést Sevillában, mert oda még nem is volt időm ellátogatni (csak átutazni rajta), pedig ez a nagyváros van a legközelebb Utrerához.

A Comeniuszos lányokkal :)

Vasárnap a zsúfolásig megtelt piacnak és a Prado-nak szenteltem az időmet. Akár hiszed, akár nem, a Prado-ba ingyen mentem be.... nem semmi. (Ezért érdemes volt kiváltani a nemzetközi diákigazolványt.) Goya tetszett a legjobban, és volt egypár festény ami nagyon megragadt bennem furcsasága és kiráz-a-hideg-ha-ránézek hangulata miatt: Hans Baldug - The three ages of a man -

Hát röviden és tömören ennyi a madridi utam története, most mennem kell, mert mindjárt bezárnak a könyvtárba, ahol netezek, mert az albinkban nincs net :)

persze dolgozom is...

Mielott azonban azt hinned, hogy itt csak buli van buli hatan...
Az iskola falai kozott komolzabb munka is folyik. Vannak fizika/kemia, termeszettudomany, biologia es technologia oraim. Mindegyikre kell keszulgetnem rendesen leginkabb a szaknyelv miatt, es fizikabol meg technologiabol erosen frissiteni is kell az ismereteimet, de minden nagyon jol megy es elvezek a gyerekekkel dolgozni. Kicsit nehez negy kulonbozo tanitasi stilusu tanar orajahoz egyszerre alkalmazkodni, de nem lesz ezzel kulonosebb problema ;) Az orarend meg nem megy fejbol, de szepen lassan minden letisztul, es elkezdodhet az igazi munka. Az itt tartozkodasom alatt ugy nez ki, hogy harom projekt fog futni. Ket kisebb kaliberu, amit csak egy-egy osztallyal kell vegigcsinalnom: mo.-i es spanyolorszagi faunak osszehasonlitasa, es ket nemzeti park osszehasonlitasa. A nagyobbik projekt, amit az egesz iskolaban, de legalabbis a bilingual szekcioban mindenkepp meg szeretnenk csinalni a fenntarthatosaggal kapcsolatos, es minden ket nyelven oktatott targyat erintene. Gondos tervezest/elokeszitest igenyel.
Kozben a mentorom elmeselte, hogy a fizikatanar megdicserte a munkamat, es meg van velem elegedve. Ennek azert orulo, mert a fizika/kemia oraktol feltem a legjobban, de ugy nez ki sikerult teljesiteni az akadalyt.
Holnap remelhetoleg beszamoloval jelentkezek, ha csak be nem szippant a madridi ejszaka :)
Buenas noches!

Intenziv spanyol kultura tanfolyam

Bocsanat az ekezetmentessegert, de a madridi youth hostelben ahol megszalltam, valami furcsa modon nincs ekezetes billentyu... :)
Oh... my... God!!! - sohajtottunk fel egyszerre Chris-szel mikor kijottunk az iskolabol delutan 5:30 kornyeken teli gyomorral, kicsit becsiccsentve. Ma kozos tanari ebed volt. Ezt ugy kell elkepzelni, hogz fel haromkor kicsongettek az utolso orarol es a tanarok megrohamoztak a sorrel es tapas-szal (esetunkben magyarosan csak kolbaszos szendviccsel) teli asztalt. Miutan mindenkinek elfogyott az elso adag sore, es a kolbaszos kenyerkek is  az emesztorendszerekbe transzportalodtak, johetett a paella (tulajdonkeppen rizses hus, csak a hus ebben az esetben a tenger gyumolcseit jelenti, es persze a fuszerezes is mas a magzarorszagon megszokottnal). Es ha ez az etelmennziseg valakinek nem lett volna eleg, akkor jollakhatott a pastelekkel (sutik), amibol annyiszor kellett venni ahanyszor megkinaltak. Ellenkezes nem volt. Addig alltak elotted egy sutis tallal, amig nem vettel, es ha huzodoztal, hogy mar teli vagy, akkor a szadba nyomtak a falatot. Igy eshetett meg az is, hogy ket het alatt megnovekedett a csipom atmeroje... :) Es persze egy ido utan a rovidek is elokerultek... egy kollegano mindjart ki is ontott nekem egy felpohar whiskeyt, aztan jott a kollega aki meg raburitott egy kis fantat... es tetofokara hagott a hangulat. (Szerintem nem kell reszleteznem, hogy milyen hangereju tarsalgas vette kezdetet...) Ekkor jott el az ido, hog WCre menve megszabaduljak narancsos itokamtol, es kicsit kiszelloztessem a fejem valami csendes helyen.Igy tortent, hogy fel 6kor kileptem az iskolabol Chris-szel. (miutan tuleltem a reggel nyolctol folyamatosan tarto tanitast es a fel harom ota folyamatosan tarto kajalast.) Felkerekedtunk tehat es probaltuk feldolgozni az egesz napon at tarto intenziv spanyol kulturatanfolyamot :) Es ezek utan meg vart ram a  madridi utra valo felkeszules.

A harmadik

A hétfői nap megismerkedtünk egy lehetséges lakótársunkkal. A történet kicsit vicces és néhol bonyolult, de megpróbálom elmesélni.
Bár csak fél egykor lett volna órám, bementem jó két órával előbb, hogyha bármelyik tanárnak óhaja/sóhaja van, azt teljesíteni tudjam. Röviddel a megérkezésem után az igazgató robogott be a tanáriba kezében az órarendemmel, amely össze-vissza vol firkálva és nyilazva. Szigorúan spanyolul!! elkezdte nekem magyarázni, hogy akkor átszervezte nekem az órarendem és válasszam ki hogy három lehetőség közül nekem melyik a legszimpatikusabb. Meglepően sokat sikerült megértenem, és gyorsan ki is választottam a második számú variációt. Így mostantól: szabadhétfőőőő!!!
Röviddel ezután jött Juan, az egyik tanár, hogy egy másik tanárasszisztens van a vonalban, aki egy helybeli általános iskolában tanít, beszéljek vele az albérletről. Rögtön a fülemhez is nyomta a telefont, én meg hiretelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. A vonal másik végén egy lány angolul válaszolt, és hosszas egyeztetés után sikerült egy találkozót megbeszélni a vasútállomáson. Juannak nem tetszett ez az ötlet és elkezdett szervezkedni, hogy ő majd inkább elvisz engem abba az általános iskolába, hogy ott tudjunk beszélni a lánnyal és emiatt ne kelljen a Kekével való ebédről lemondanom. Közben a pénteki madridi tanárasszisztensi találkozó is elkezdett szerveződni. Mindenki spanyolul pörgött körülöttem szervezték az életem :) Egy szó mint száz a madridi utam elintéződött, majd azon kaptam magam, hogy már az autóban ülök és az általános iskola felé tartunk. (Hihetetlen mennyire segítőkészek itt az emberek. Néha már meg sem merem említeni, ha valami problémám van, mert tudom, hogy pénzt, és időt nem sajnálva segítenek. Isten szó szerint a tenyerén hordoz.)
Nah, találkoztam a lánnyal végre... kicsit fura volt, hogy szinte meg sem érkeztem már felajánlotta, hogy nézzünk meg egy albérletet ami 450 Euró és úszómedencéje is van (az már mellékes, hogy mi választottunk-e valamit Chrissel vagy nem...). Beszélgetésünk alatt végig úgy éreztem, meg sem nagyon akarja nézni az albérletet amit Chrissel kinéztünk. Mintha mi csak egy kis koszos porfészket lennénk képesek kiválasztani...
Lényeg a lényeg, mivel kora délután nem nagyon lehet albérletet nézni, meghívtuk a lányt magunkhoz (illetve Keke meghívta) ebédre, és csak utána mentünk el megnézni az albérletet, ami még mindig olyan jó mint előtte. Egy nagy konyha teljesen felszerelve, egy étkezős nappali balkonnal, három szoba és két fürdőszoba. Mindez 400 Euróért a belváros szívében. Ha találunk harmadik lakótársat azt mondom ennél jobb ajánlatot álmomban sem kaphatnék :). Szóval a lány is megnézte, és már egyből azt tervezgette, hogy ő melyik szobában lesz... de a sevillai albérletéből még ki sem költözött...
Miután befejeztük az albérletnézést elváltak útjaink. Chrisszel pedig amint hazaértünk feladtunk egy apróhirdetést, hogy lakótársat keresünk.............

Élménydús hétvége

A tegnapi és a mai nap is csodálatos volt. Egyre többet értek a spanyolból, bár szerintem ha összeszámolnám, naponta órákat töltök spanyol beszéd hallgatással, és csak néhány percet értek meg :) de ez is haladás 6 nap alatt. Tegnap a fizikaórán Galileo Galilei volt a téma, és vittem a gyerekeknek egy jó kis prezit a 16. század fontosabb találmányairól. Este Chrissel felmásztunk a háztetőre, és onnan néztük a naplementét. Magát a napot nem láttuk, csak a fény folyamatos játékát a felhőkön, és az annyira jellemző antennaerdőn. Ugyanis minden ház tetején van legalább egy antenna, és mint valami hosszúcsőrű madarak, meredten néznek általában ugyanabba az irányba. Ezeket már az utcákon sétálva is észrevettem, de itt fenn még viccesebb és még szembetűnőbb volt.

Ha a mai napomnak címet kellene adnom, akkor az alvás és evés napja címet viselné. Annyira jók az itteni ételek, hogy azt nem is tudom szavakba önteni. Táplálkozás terén abszolút pozitívan csalódtam. Bár nem hiszem, hogy a csigát vagy a gyíkot ki fogom próbálni, de ma pl kóstoltam disznóorcát :) egy nagyon finom, puha húsra kell gondolni, enyhén fűszerezve. És ettem kisadag fagyit is, ami kb akkora mint nálunk 3 gombóc...

Rájöttem, hogy este fél kilenckor beülni egy kocsmába még korai, főleg akkor, ha közben csehország spanyolország meccs is van:

Megtapasztaltam azt is, hogy az alig tízéves gyerekek éjjel egy órakor még a bárban ricsajoznak egy asztalnál... ...és ez természetes.

Ma este színházban is voltam :D természetesen mindent értettem... :) mivel Keke huga játszott a darabban, nem lehetett kihagyni.

Utána Vicentével (az  iskolaigazgatóval) és még egy-két tanárral beültünk egy kubai helyre, ahol spanyol tapas-t ettünk. (Aki esetleg nem ismerné, annak leírom, hogy a tapas kis ételnek, étvágygerjesztőnek mondható magyarul. Egy tálon kihoznak kisebb adag ételeket és mindenki vesz belőle, aztán kihoznak egy másik fajtát, és abból is vesznek, és ez így megy több körön át. Delicioso!) Végül meglátogattunk egy bárt, ahol az egyik tanár résztulajdonos, éppen ezért az első kör ital mindenkinek ingyen volt :) Itt egy valódi, igazi, hús-vér torreádornak is bemutatott minket Vicente, aki elmondta, hogy bár bikaviadal már nem lesz, de elmehetünk egy farmra megnézni a bikákat :) Ilymódon szépen lassan, de töltődnek ki programokkal a hétvégék.

Bár ez is egy izgalmas pontja volt a napnak, a csúcspont mégis az volt, amikor Vicente felajánlotta, hogy egy napot szabaddá tesz nekem a héten, mert az nem igazságos, hogy a másik két tanárasszisztensnek van szabad napja nekem pedig nincs (a hétvégén kívül természetesen). Hát nem jó fej? Úgyhogy úgy néz ki, hogy a hétfői napon nem kell majd órát tartanom. Muy bien!

Szívdobogás

Ma reggel ez várt az étkezőasztalon: "The words are beautiful, but is sometimes enough a smile or a look to communicate. It is pleasure having you at home. Keke."
Ezek után valahogy úgy éreztem, ma nem kell kávét innom reggelire.

Az olivabogyó és a spanyol virtus

Egy életbevágóan fontos dolgot eddig még nem is említettem: minden kör sörhöz van sör csúszda :). És ami az egészben a legjobb, hogy sosem tudod, hogy mit hoznak ki a sör mellé. Még ha ugyanabban a bárban/étteremben kéred, akkor is minden körhöz mást szolgálnak fel. Ma este pl. az egyik kör mellé óriási olivákat kaptunk egy kis tálon...... de ezek az olivááák.... hmmm... hatalmasak (akkorák mint egy jóltermett dió), és rettentő finomak. Utoljára Görögországban kóstoltam ilyet. Mikor már a fél tányérral felfaltam Keke informált, hogy ezek még nem is olyan nagyok: majd egyszer menjek ki a piacra és meglátom milyen az igazi andalúziai olivabogyó... Szóval ma estétől kezdve a kívánságlistám elején a piac felkeresése szerepel :)
Sajnos most csak egy illusztrációra futotta, de pontosan így kell elképzelni :)

A mai nap (hueves) a leghosszabb napom. 4 órám van egymás után közvetlenül. Érdekesség, hogy itt az órák 60 percesek, és szünet gyakorlatilag nincs is... ha fél egykor befejeződik egy óra, az utána következő fél egykor kezdődik. A két óra között arra van időd, hogy elrohanj az egyik teremből a másikba. Szóval ha 4 ilyen órád van egymás után, ahol a gyerekeket néha képtelenség túlordibálni... hát hogy is mondjam... egy cseppet fárasztó. Ezért ma újfent kihasználtam a délutáni sziesztát. (Akik ismernek, azok tudják, hogy tulajdonképp ez egy nekem való életforma :D Délutáni alvás, jeeah!) Szóval igen... a gyerekek nem egészen a magyar szokásoknak megfelelően viselkednek. Néhány lánynak olyan hangja van, hogy beleremeg az osztályterem. Ha pl. valamit játszunk, és mindenki egyszerre akarja mondani a választ... nos, számomra a bábeli zűrzavar képe hasonlatos ehhez a szituációhoz. Hozzá kell tennem, a felnőttek sem jobbak :) mi több, ezt tudják is magukról, ezért is merem ide leírni. Ebédet ugyanis Keke édesanyjánál kaptunk Chris-szel, mert kíváncsi volt ránk a mama. Hadd ne mondjam, hogy az egész család ott volt az ebéden (valószínűleg mindenki kíváncsi volt az amerikaira, meg a magyarra), és ott a felnőttek szinkronban beszéltek hipersebességgel, max hangerőn, miközben a gyerekek (voltak vagy hatan) max hangerőn játszottak a folyosón... én meg ültem a kis szofán, és lapátoltam magamba a bablevest meg a hurkát (, ami ugyan olyan volt mint a magyarországi). Egy szót se értettem, de később Chris elárulta, hogy ő sem értett rengeteg dolgot... Ez megnyugtató. Lényeg, hogy van még mihez hozzászoknom :)
¡Buenas noches!

Paso a paso

Tegnap annyira kikészültem estére, hogy eszembe sem jutott nekiállni megírni a történteket. Már csak azért sem mert megint túl sok mindenről kellett volna írnom :)
A tegnapi nap fénypontja egyébként az volt, amikor besétáltam a legeslegelső!!! órámra, a gyerekek szépen illedelmesen köszöntöttek, én visszaköszöntem, majd egy percen belül kiderült, hogy a tanár ma nem fog órát tartani, tulajdonképpen nincs is az iskolában... innen már nem volt visszaút... ott álltam 30 gyerek előtt akiken látszott, hogy alig várják, hogy megtudják ki a fene is ez az emberke itt, és mit is akar. Annyira váratlanul ért, hogy először alig tudtam megszólalni, de aztán belejöttem, bemutatkoztam szépen stb. Ez eddig jó is volt, de maradt még 50 perc amit ki kellett tölteni. Először belekukkantottam a füzetükbe hátha tudunk ismételni/haladni, de ez esélytelen volt, hiszen mégcsak az angol nyelvi szintjükkel sem voltam tisztába nemhogy a tananyag elsajátításának mértékével.... Aztán szépen gondoltam egyet és biológia ide vagy oda de szép sorban mindenkit bemutatkozásra bírtam. Az óra végén pedig akasztófásat játszottunk... (the good, old game). Egyszóval valahogy megoldottam, de hadd ne mondjam, hogy eléggé kimerített...
A kalandos első órám után megebédeltünk itthon (valódi andalúziai tortillát, rajta pikáns Tabasco-val!), és már indultunk is bevásárolni a SuperSol-ba hogy én estére finom hideg gyümilevest varázsoljak, Chris pedig hogy ameriakai módra töltött paprikát készítsen. (Gyümilevest, mert azt itt nem nagyon ismerik.) Így lett vacsira especialidades húngaro-americano. Keke (a házinénink) ma vitt a maradék levesből az iskolába. Osztatlan sikert aratott :D
Közben megtanultam, hogy a flamenconak több fajtája van, és amit a turistáknak szoktak játszani az inkább csak flamencito (flamenco utánzat). Hogy mikor hallhatunk/láthatunk ilyet? Ki tudja... Ugyanis nem lehet előre tudni, hogy mikor fognak játszani :) Ezt mivel nem tudok spanyolul, Keke pedig angolul, google fordítón sikerült lekommunikálni :)
Íme az igazi flamenco:

Azt is megtudtam, hogy a spanyol emberek nem annyira kedvelik a nagyon pikáns dolgokat (egyből meg is bántam, hogy erős pirospaprikát hoztam ajándékba.... :) Sőt, még arról is tájékoztattak, hogy október 30.-ára már mindent meg fogok érteni spanyolul, és beszélni is fogom a nyelvet :) A tanárok ugyanis nagyon lelkesek, hogy márpedig engem meg kell tanítani spanyolul, hogy mire elmegyek folyékonyan beszéljek.
Ma két órám volt (ezeken már hál' Istennek tanár is volt), egyik fizika... Miután kb fizikát utoljára gimiben tanultam, kicsit féltem tőle. Végül aztán nagyon jól sikerült az óra, és tudtam segíteni a tanárnak (főleg angol nyelvi szempontból, mert körülbelül az óra felére értettem meg, hogy hogyan is működik náluk a más mértékegységre való átszámítás (pl. m3 és l között).
Egyébként úgy vettem észre, hogy mint tanársegédre főleg angol nyelvi szempontból számítanak, ami nagyon jó, mert mégsem nekem kell leadni a tananyagot, hanem inkább csak a szavak/kifejezések helyes használatára kell megtanítanom a gyerekeket. Ez azért izgalmas, mert rájöttem, hogy valójában két nyelv helyett (spanyol és angol) hármat kell majd egyszerre tanulnom folyamatosan a szaknyelvvel együtt. És persze ez nem azt jelenti, hogy a tananyagot ne kellene tudnom. Holnap pl. a naprendszer bolygóiról kell egy feladatot megcsináltatnom a gyerekekkel, és hadd ne mondja, hogy újra kellett tanulnom a bolygókat... a fogalmakról nem is beszélve. Szóval lesz mit csinálnom ebben a félévben úgy érzem... :)
Jah, és még mielőtt elfelejtem: ma lestipistopiztunk egy albérletet... gyönyörű és emelett még relatíve olcsó is. Sőt ami még szintén nagyon jó, hogy a könyvtár mellett van, ahol ingyen WIFIvel is szolgálnak, szóval internet kérdés is meg van oldva, I guess...
Hasta luego!

Utrera: muy bien

A mai nap jellemzésére a legmegfelelőbb szó: intenzív. Annyi minden történt velem, mint máskor egy hét alatt. Reggeltől estig két nyelvet tanultam folyamatosan, találkoztam egy iskola egész tanári karával, bejártam gyalog az egész belvárost (kocsival az egész várost), albérleteket néztem és mindemellett egy kétórás délutáni sziesztára is beneveztem (ha már egyszer 31 fok volt odakinn...:).
A legjellemzőbb helyzetkép? Zavart, idétlen nevetés a spanyolok poénjain, amiből ha már egy szót értettem, úgy éreztem tudom miről beszélnek...
A reggeli "eligazításon" (ami tulajdonképpen a mentorom cigiszünete volt a "titkos" tanári szobában) megkaptam az órarendem, aztán persze találkoztam sok-sok más tanárral. Képzelheted mennyire emlékszem a nevükre... az igazgató egyébként egy alacsony őszülő férfi, aki rettentő kedves, mosolygós és segítőkész arról nem is beszélve, hogy állandóan a spanyoltudásomat próbálgatja.
Aztán Chris-szel úgy döntöttünk bejárjuk a várost... órák hosszat sétáltunk a forrósodó macskaköves utcákon. Hogy milyen is Utrera? Azt hiszem a kedvenc kis sétálóutcám (rengeteg ilyen kis utcácska van) képe választ ad erre a kérdésre. (Feel it!:) (Azt azért hozzá kell tennem, hogy diplomatikusan fogalmazva jártam már sokkal tisztább városban is.)

És ha már itt tartunk, kedvenc alulról is csempével kirakott erkélyem is van :)

Chris-szel szépen megebédeltünk egy helyi kis vendéglőben, ahol nagyon finom salátát ettem. (Az árak egyébként tényleg kicsit magasabbak mint itthon, de lehetne rosszabb is... még jó hogy Utrera kis város...) Mikor hazaindultunk, épp arról beszélgettünk, mennyire jóllaktunk, mikor a szállásadó nénink hívott minket, hogy mehetünk haza, kész az ebéd...... Mit volt mit tenni, be kellett nyomnunk még egy jó nagy adag carbonarás tésztát, mert nemigazán akartuk bevallani, hogy mi már ettünk... Ezek után a szieszta már szinte kötelező volt :)
A szállásadónk, Keke (Carmen, de mindenki így hívja) egyébként hihetetlenül rendes. Mindenben segít amiben tud, mindent megoszt velünk, sok tanácsot ad. Nélküle pl. nem tudtuk volna meg, hogy melyik környékre ne költözzünk. Arról nem is beszélve, hogy úgy furikázott minket autóval albérletet nézni, mintha a gyermekei lettünk volna.
Szieszta ide vagy oda, rettentő fáradt vagyok, úgyhogy lassan el is teszem magam holnapra. (Nem csodálkoznék rajta, ha egy kicsit zagyvára sikerült volna a mai bejegyzésem). Holnap már hospitálás az óráimon. Egy ideig még csak hospitálni fogok aztán majd segíteni is.

Örülök, hogy ide jöhettem: kedves kis város és kedves emberek!!! Remélem ennél rosszabb véleményem nem is lesz soha erről a helyről.