Múlt heti elmaradt bejegyzés: Figyelem! Ékezetek néhol hiányozhatnak :)
Az elmúlt két napon gyönyorű helyeken jártam. Tegnap Cadizt csodálhattam, ma pedig Sanlúcar-t. Mindket hely gyonyoru, es ami megjobb, mindket hely az oceanparton. Vagy legalábbis ahhoz nagyon közel... … mivel St. Lucarban bár lehet látni a végtelen oceánt, a homokos strand mégis inkabb a Guadalquivir torkolatához tartozik. Cadizban inkabb városnézés, St. Lucarban inkabb strandolás lett volna a menu, de Murphy-torvenye kozbeszolt. Mert ugyebár mikor máskor lenne verőfenyes napsütés, mint a városnéző napon, es a strandolósra tervezetten pedig kicsit borús, es szürke... zavartalan napsütes nélkül pedig ugyebár nincsen meleg idő. Szóval ha nem is egy egész napon, de fél napon keresztül, és ha nem is fürdőruhában, de pulóverben végre élvezhettem az óceant (illetve a Guadalquivir torkolatát). Újra felfedeztem miért is szeretem annyira az oceánpartot. Nagyon szeretem érzekélni mindazt ami ott törtenik: nézni a parton ücsörgő embereket vagy futkározó madarakat, hallgatni a hullámverést, es szagolni a tenger sós illatát. Órákat (vagy talán napokat) tudnék eltölteni igy, és nem unatkoznék. A városba egy iskolai kirándulás keretén belül jöttünk, a második évfolyammal. Viselkedés szempontjából sokkal rosszabbra számítottam.... senkinek nem tört el semmije, és anyagi kár sem keletkezett semmiben. A múzeumban csöndben maradni... ez már egy kicsit nehezebb feladatnak bizonyult.... Szóval láttunk múzeumot föníciai szarkofágokkal és római kori maradványokkal; láttunk még bachillerato művészeti iskolát (a bachillerato a középiskola után következő két év a felsőoktatásba kerülés előtt....) sok gyönyörű alkotással: szobrokkal, festményekkel, és betekinthettünk az iskola mindennapi életébe is. És persze láttuk a tengerpartot rengeteg homokkal, sirályokkal, apró csónakokkal, erődítményekkel.
És persze nem maradhatott el a hatalmas piac sem. Ha nem siettünk volna annyira, órákat tudtam volna eltölteni a különböző tengeri csodák tanulmányozásával. Mindenesetre láttam óriási polipkart, és hatalmas kardhalat, aminek csak a feji része lehetett vagy 1,5 m hosszú... Hmmm milyen bűz lehetett ott... gondolhatnád.... de nem.... teljesen szagmentes környezet, ami a portéka frissességének a jele: valószínű a termékek többségét aznap reggel fogták ki az óceánból.
Egyszóval gyönyörű nap a tengerparti város minden szépségével...
kivéve, hogy nem nyáron jöttünk...... Ez az egyetlen momentum, ami mindig visszatér a beszélgetéseim alkalmával: "kár hogy nem tavasszal/vagy nyáron jöttél... akkor láthatád ezt meg azt, meg részt vehetnél ebben meg abban..... háááát majd legközelebbb.... addig is várnak az egyetemi kötelezettségek februártól... jeeeeeeee!!!
Sanlúcar egy tipikus andaluziai város a szűk kis utcáival fehérre meszelt házaival. Egy domboldalon fekszik, ahonnan gyönyörű kilátás nyilik a folyótorkolatra és az azon túl fekvő nemzeti parkra. A domb tetején egy vár áll, ami az óceán felől érkező forgalom megszűrésére volt hasznalatos. A domb másik oladalán egy kastély áll, gyönyörű kastélykerttel. Természetesen meglátogattuk... :) csak a kastélykert felér egy egzotikus fajokból álló botanikuskerttel. A hozzá tartozó kávézó pedig egyszerűen káprázatos: antik bútorokkal kárpitokkal és kilátással az egész városra. Mikor bementem kérni egy pohár csapvizet szó nélkül, udvariasan kiszolgáltak....!!! én meg csak tátottam a számat. Ilyen is létezik? Nemfizető vendéget illedelmesen kiszolgálnak? Szóval ha az ember kicsit jobban belegondol, ez a város minden joval el van látva a termeszet reszerol: dombok, azokon jóltermő szőlőtőkék, a völgyekben gazdag talajú művelhető föld, édesvizű folyó, a tenger gyümölcseit kináló óceán. A bárokban a szokásos tapas a hajnal frissen kifogott tengeri herkentyűkbol. Persze hogy meg kell kóstolni!!!! De délután kettőkor az egész főtéren csak hosszas keresgélés utan találunk ülőhelyet. Minden bár tele beszélgeto, tapaszt csipegető, a helyi borvidek borait fogyasztó emberekkel. Néger ferfiak áruljak portékaikat.: két tapas kozott vehetsz egy "eredeti"? Hugo Boss parfumot, vagy arany órát :) Egyre erősebben érződik az afrikai hatás.... Aztán amikor leülünk, jöhet a terülj-terülj asztalkám: rákokkal, sült cápával és kagylólevessel.... DELICIOSO.... Mindezek után pedig jöhet egy kis szieszta a tengerparton :) kell ennél több?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése