Életem első focimeccse!

Mikor eljöttem otthonról többen a lelkemre kötötték, hogy ne hagyjam ki a focimeccset... Aztán a hétvégén a focimeccsre terelődött a szó, és felvetődött a kérdés: "Would you like to come?" Féláron??? Mééég jó! Szóval végigkísérhettem a sevillai csapat (Real Betis) küzdelmét a baszkok ellen a spanyol ligában... Életem első nagy focimeccse. És volt szerencsém Spanyolországban megélni :).
Láttam 2 éves törpét az apukája ölében, ordibáló 10 éves gyerekeket, idegesen kiabáló 40 éves feleséget, magában mormogó 80 éves papát. Egyszóval minden korosztály képviseltetve volt, és idegesen drukkolt a csapatnak. Vamoooooos!..... Vengaaaa!!!....... Puta Madre!!!............... Mierda!......................... Joder la p*ta mie*da!........................ A hangulat kicsit nyomott volt, mert a csapat már vagy 2 hónapja nem nyert egyetlen viadalt sem. Érezni lehetett a tömeg feszültségét. Az elején mindenki lelkesen énekelte a himnuszt, tapsoltak, drukkoltak.... Aztán láttam stadiont elhagyó hatalmas tömeget, mikor a csapat a második gólt is beengedte a kapuba (rendes volt tőlük, hogy a csapat szapulása helyett a távozást választották:). A következő percekben a "mieink" két gólt is szerezve egyenlítettek, és bár nem vagyok nagy focifan, mikor a Betis a második gólt berugta felugrottam örömömben :) Gooooool!.................. ilyen hatással van rád a lelkes tömeg :) Az öröm mámorító volt... bár a több hónapja tartó vereséghullám rendesen rányomta a pecsétjét a lelkesedésre: lehetett érezni, hogy ez az öröm, még korántsem teljes. Aztán a hosszabbítás utolsó percében kaptunk még egy gólt......... A sevillai tömeg mérgesen és csendben hagyta el a stadiont... (Mégegyszer írom: CSENDBEN! spanyolok csenben???? nah neee) míg néhányan (köztük egy 70 év körüli bácsika) felháborodottan küldték haza a játékosokat :) Vas a casa!!!!.. Vas a casa!!!!................

A meccs után - amikor már mindenki szépen csenben elvonult

Egyszóval egy újabb vereség a Betis szurkolók életében, de ez még csak hagyján.... nem elég hogy a Betis vesztett, a Sevilla FC (Sevilla másik nagy focicsapata) nyert a Real Zaragosa ellen... ez az igazán nagy tragédia.... amikor a saját csapatod veszít, ráadásképp az "ellenség" csapata nyer a bajnokság másik ágán..... egy hét kemény szenvedés amit a SevillaFC fanok ki is használnak a betis szurkolók idegesítésére....... A sevillai emberek, ugyanis két táborra oszlanak: a betis-szurkolókra és a sevilla-szurkolókra... Aki betis-szurkoló családba születik, egész életére betis-szurkoló lesz, aki pedig sevilla-szuroló családba, az szevilla-szurkoló. Két dolog biztos az életben: a halál, és hogy melyik focicsapatnak szurkolsz :) Vannak azonban kivételek, akik azt mondják: "Nem vagyok Betis szurkoló, hanem inkább úgy mondanám: Sevilla ellen szurkoló :)" Tehát így vagy úgy, de mindenki választ... senki sem pártatlan. Ez olyan mint nálunk a politika: ha van a társaságban ilyen is olyan is... inkább kerülik a témát.

Sevilla + kultúra + bicaj

Több mint egy hónapon át nem mentem Sevillába, mert vagy lusta voltam feltenni magam a vonatra, vagy tényleg annyira fáradt voltam, hogy másra sem tudtam gondolni, csak a pihenésre. Aztán egy hétköznap az egyik történelemtanár felajánlotta, hogy körbevezet Sevilla fontos helyein csütörtök délután.... nem haboztam, rögtön igent mondtam. Hülye lettem volna kihagyni egy helyi történész meséit a városról....

....és nem bántam meg. Sevilla kivetette rám hálóját, és én fogolyává váltam :). Így tudnám jellemezni az első délután tapasztaltakat. És hogy mi várt rám a rákövetkező két hétvégén?? Magam sem hittem volna.

Egyszerre elevenedett meg az ókori római, a középkori muszlim és katolikus kultúra. Mindeközben a modernkori elemek is fel-fel bukkannak, mint bármelyik más városban. És mégis valahogy más... olyan....... sevillai............. Ahogy most szépen lassan előtűnnek az emlékképek a különböző stílusok/korok különálló, és mégis egységes képet alkotva teszik varázslatossá a várost. Bármerre jártam, csak kapkodtam a fejem: itt egy minaretre épült templom, ott egy gyönyörű arab várfalmaradvány, amott egy üdítő park teli narancs- és pálmafákkal, örökzöld ligetekkel (és anyu kedvenc szobanövényeivel az aljnövényzetben :). Úgyanúgy, ahogy a jelen és a múlt, a kisváros és a nagyváros elemei is ötvöződtek: megtaláltam a legszűkebb sikátorokat a város szívében, és a legszélesebb sugárutakat kicsit távolabb; a hagyományos "panaderiát" helyi péksüteményekkel, és a legnagyobb shopping mallt az összes világmárkával. Ha valaki mégis arra kényszerítene, hogy mondjam meg mi tetszett a legjobban Sevillában, megmutatnám neki ezt a képet, EZ:

A lényeg itt a biciklibérlő állomáson várakozó bicaj lenne az összes többi társával együtt, és nem pedig a Cruzcampo sörösláda (Cruzcampo - A sör - mást nagyon nem lehet kapni :) .... Egy hivatalos biciklibérlő állomás, hivatalos sörrekeszekkel megpakolt biciklikkel..... ami azért bevallom tényleg sokkoló látvány volt elsőre... mára már természetes :) És elhiheted, hogy itt ki is használják ezt a rekeszt nap mint nap. Visszatérve a bicajozásra/bicajbérlésre, ez egy valóban nagyszerű dolog. BÁRHOVA eljuthatsz bicajjal, mert a városnak óriási kiépített bicikliút-rendszere van - és tényleg! respect... Tehát fogsz egyet a sok közül (Cruzcamposat még nem próbáltam, de talán majd egyszer annak is eljön az ideje :) és azt az emlékművet/ ligetet/ bulihelyet látogatod meg amelyiket akarod. Mindez ráadásul ingyen, mert az "idegenvezetőm" sevillai, és ők ingyen használhatják egy órán keresztül. Akkor vissza kell vinni valamelyik állomásra (amiből minden 100 m-en találsz egyet), és kivehetsz egy másikat. Mindezt a nap 24 órájában. Így még az is megszereti a bicajozást, aki eddig nem nagyon szánta rá magát, mert gyors rugalmas (és ami persze a lényeg, ittasan is lehet vele közlekedni, mert a rendőrök itt nem nagyon ellenőrzik a bicikliseket - természetesen hozzá kell tennem nekem em ez lenne a fő vonzerő... :)

Szóval hova is vezettek a bringautak? Jártam a világ 3. legnagyobb katedrálisában - ahol maga Kolombusz Kristóf is el van temetve nemcsak a hayomány, de a legfrissebb kutatási eredmények alapján is. Maga a katedrális is egy minaretre épült rá, csakúgy mint a legtöbb templom a város szívében.

A katedrális lábánál + a kedvenc fáim mellett

A katedrális tornyában

Megnéztem a sevillai királyi ipalotát, ami az egyik legszebb példája az ún. mudéjar (mudehár) építészetnek (az arab építészet és a keresztény kultúra elemeinek keveredése) ami egyébként az egész városra jellemző. Itt-ott mindig lehet rá példát találni.

A királyi palota udvara

Rácsodálkoztam a Plaza España-ra is: egy hatalmasnagy tér, amelyet egy félkörben elhelyezkedő palota vesz körül, középen egy szökőkúttal. Szökőkutak.... minden nagyobb kereszteződésben találsz egyet, és működnek éjjel-nappal, mivel sosincs olyan hideg, hogy befagynának. Imádnivaló.

Csakúgy mint az időjárás. Mikor süt a nap, délután 20 fok körül van a hőmérséklet.... és fogod magad - mint ahogy a legtöbb fiatal és idős ember Sevillában - lesétálsz a Guadalquivir folyó partjára, és megiszol egy kávét (amit itt mindig nagyon finoman készítenek el... még nem ittam rossz kávét mióta itt vagyok). Szürcsölgeted a kávét miközben gyönyörködsz a fények játékában a vízfelszínen, és hagyod, hogy a napfény kényeztessen....

Vigyázat azonban ha a nap a felhők mögé bújik és megérkezik az északi szél!!! Réteges öltözködés, és fűtés bekapcsolás.....

Mindemellett megtapasztaltam, hogy a sevillaiak szerettek, és szeretnek nagyok lenni vagy legalábbis annak látszani: mindezt bizonyítja például az olimpiai stadion (ami a mai napig nem teljesítette küldetését, mert Sevilla nem kapta meg a rendezési jogot). Egy másik bizonyíték a "Seta", ami egy speciális Finnországból származó fából készült épületkomplex, forintban mérve milliárdokból épült, a fenntartása pedig ugyancsak milliárdokba kerül évente. A tetején egy rövid sétaútvonal, ahol körbe lehet sétálni és gyönyörködni a városképben. Ezt az épületet is azért építették, hogy kitűnjenek az európai városok közül, valami nagy volumenű épülettel. Hogy sikerült-e vagy sem azt mindenki maga bírálja el...

A Seta

Vagy, ha történelmi bizonyítékot akarunk kapni a kitűnési vágy folyamatos jelenlétéről, nem kell messzebb menni a hatalmas katedrálisnál, vagy az andalúziai parlamentnél, amely egykor Európa legnagyobb kórháza volt. Ráadásul a történészek szerint itt ettek Európában először burgonyát az emberek :)

A pótlási folyamat beindult: további bejegyzések várhatóak a héten ;)

Hegedűpróba

Nem tudom megmondani, hogy mikor hegedültem utóljára. Talán Szegeden az albérletben jó néhány hónappal ezelőtt, és akkor is csak egy órácskát játszottam, aztán el is raktam mondván, hogy ez már korántsem megy olyan "jól" mint régen. Szóval hétvégén feláldoztam hosszú körmeimet a hegedülés oltárán, és hétfőn nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a kottaolvasásba :) A zenetanár ellátott számtalan kottával (szinte minden nap kaptam tőle valamifajta kottát, néha cd-melléklettel is), szóval volt miből válogatnom. Bezártam magam a zeneterembe, és belefeledkeztem a gyakorlásba :) végre........ nagyon jó volt.... A hétfő kétség kívül A zenenap lesz a továbbiakban :)

Egy hét sűrítmény

Az internet hiány és a projektmunkára való készülődés eredményeképp nem nagyon tudtam írni az utóbbi napokban. Elnézést kérek azoktól, akiket megvárakoztattam...

Hogy mi történt velem több mint egy hét alatt?

A történet ott kezdődik, hogy a González családdal (azaz legalább 20 fővel együtt) ebédeltem. Ez úgy nézett ki, hogy én ettem, ők pedig néztek.... :) mivel sikerült félreértenem az ebéd időpontját, és egy órával későbbre értem, amikor már mindenki a kávéját szürcsölgette....

Először lapítottam, nem akartam, hogy megtudják, hogy még nem ettem; de amikor megkérdezték, hogy ettem-e ebédet, hát nem hazudtam.... és abban a percben már meg is gyulladt a láng a kolbászon! (szó szerint... alkoholt öntöttek rá és meggyújtották...  így készítették el azt a három nagy szelet kolbászféleséget, ami az egyik fogás volt). Aztán még kettőt pillantottam, és ott ültem az asztalnál egy rakás étellel magam előtt. "Hát az nem lehet, hogy a magyar lány éhenmaradjon..." Lássuk be, nem bántam, hogy így alakult, mert éhes voltam, de a biztonság kedvéért a héten már elkezdtem tornázni....

Gonzáleszéknél múlt vasárnap azt gondoltam ennél többet nem lehet enni egy étkezés alkalmával, de ez a teória megdőlt a tegnapi nap folyamán, amikor pár tanárkollégával együtt egy Taberna nevű helyre mentünk el. Egy olyan helyet kell elképzelni, ahová mindenki viheti a saját maga átal készített ételt!!!! de az italt ott kell fogyasztani. Mindez fűszerezve spanyol beszélgető (lefordítva magyarra: kiabáló:)/iszogató/eszegető emberekkel. Nos, az igazgató úr - Vicente - által kiválasztott asztal hamar roskadásig telt mindenféle finomságokkal: olivabogyó és sajton tálalt hagymás szardínia étvágygerjesztőnek, paella (a bizonyos rizseshús) másodiknak, mazsolás hús (isteni szafttal) kenyérrel és salátával harmadiknak, majd egy kis tepertő következett....................... és (ki tudja milyen alkoholban áztatott) gyümölcs a legvégén. (Egyébként a legveszélyesebb dolog ezek közül a kenyér, mert annyira finom, hogy nem lehet leállni vele. Képzelj el egy frissen sült magyar egykilós fehér kenyeret kicsit bagettesre formázva. A kenyérhéj nagyobb felülete nekem még kívánatosabbá tette a dolgot.....) Persze ezek után a falatok után nem lehetett csak úgy hazamenni, megjegyzem megmozdulni sem nagyon......... de továbbmentünk a Bar Latinoba ahol megittunk egy kávét és persze előkerült a süti is..................................................................................................................................... ........................ no comment.

(tervezem, hogy ha megszereztem pár ételnek a receptjét, feltöltöm ide, mert tényleg érdemes kipróbálni! A magyar ízlésnek nagyban megfelel.)

Ugyanígy kommentár nélkül közlöm az a tényt is, hogy csütörtök reggel kilenckor egy röviddel indította/folytatta minden tanár (köztük én is) a napot.... és ez senkinek nem jelentett semmilyen problémát.

A hét elején bevittem az iskolába másfél tepsire való bejglit, amit a hétvégén sütöttem, és ami percek alatt elfogyott. Hála Istennek tényleg nagyon jól sikerült, mert utána még napokig beszéltek róla a tanárok. (Szóval végre én is adhattam valamit, mégha az nem is volt annyira nagy dolog, nagyszerű érzés volt!!!) Sőt, ma le is fordítottuk Chrissel a receptet spanyolra, és a héten ki is fogok függeszteni egy tucatpéldányt a tanári szobában, mert sokan jelezték, hogy kérik a receptet. Magyar kultúra/tradíció csurran-cseppen a spanyol levesbe :) Persze tervezek magyar estet a tanároknak és a gyerekeknek egyaránt. Később.... (Egyelőre projektre való koncentrálás folyik.)

Nah, de evésen és iváson kívül más dolgok is történtek persze: voltam Paulino kosármeccsén, ahol másik két tanítványom is játszott. A többi szülővel együtt ott csücsültünk a lelátón, és izgultunk a csapatért... a végére teljesen beleéltem magam a szurkolásba is, de sajnos veszítettek (nem azén szurkolásomon múúúúúúúlt :). Majd legközelebb.

A héten igényeltem pár kulcsot is, amivel be tudok jutni a tantermekbe és az iskolába. Sőőőőt! Mivel hiányzott a zene és a hegedű pláne (már évek óta), egy hegedűt is szereztem a zeneterem órarendjével !!!!:) ez azt jelenti, hogy a szabad óráimban, ha a zeneterem is szabad, (vagy délután bármikor) használhatom a hegedűt a teremmel együtt :):):) Tehát a terem csak és kizárólag az enyééééém!!!! :) And guess what! Holnap szabad napom van és a terem is szabad reggel 9-től!!!!!!!

Jövő héten jelentkezem egy remélhetőleg nagyszerű beszámolóval a projektről, és arról, hogy hogy sült el az első hegedűs napom a suliban :)

Escuela - un pocito .....

Két hete találtam a helyi könyvtárban (ahová időközben be is íratkoztam) egy szuper természettudományos dokumentumfilm sorozatot az univerzumról/bolygókról és a velük kapcsolatos jelenségekről (How the Universe Works - Discovery Channel). Akkor elhatároztam, hogy nem hagyom a könyvtárban porosodni őket, hanem szépen le fogok játszani a gyerekeknek bizonyos részleteket, mert nagyon jó illusztrációk vannak bennük és érdekes kérdéseket vizsgálnak. Tudtad például hogy a Hold egy 4 és fél milliárd évvel ezelőtti gigantikus ütközés eredménye? Feltehetőleg egy mars méretű bolygó (Tea) ütközött össze a Földdel, és az ütközés következtében leváló kőzetdarabokból formálódott meg a Hold a Föld gravitációjának hatására??? (Elnézést kérek minden humán beállítottságú olvasómtól, de nagy lelkesedésemben muszáj volt írnom erről....) Egyszóval ma megmutattam a gyerekeknek ezt a videót (Holdak), miközben egy kérdőíven egyszerű kérdésekre kellett válaszolniuk. Leírhatatlan, mekkora lelkesedéssel nézték.... (Az interaktív tábla hatalmas vászna pedig csak fokozta az élményt...) A 10 perces videórészlet lejátszása közben az osztállyal szemben ültem, és fürkésztem a tátott szájakat és csodálkozó tekinteteket.... A film után a kérdőív javításakor pedig teljes csendben (!!!) abszolút figyelemmel kísérték a magyarázatomat... Ilyenkor kicsit mindig bepárásodik az alsó és felső szempillám közötti terület.... Mindenesetre egy jó ideig elég hajtóanyagot kaptam a tanításhoz a lelkesedésükből.

Ma már itt volt az ideje, hogy a tanárokat is bevonjuk a környezetvédelmi projektünkkel kapcsolatos terveinkbe. Úgyhogy a bilingual szekcióülés végén felszólaltam mint a tanárasszisztensek szóvivője, és ismertettem a terveinket. Nagy megkönnyebbülésemre minden tanár nagyon együttműködő volt és felajánlották a segítségüket is. Szóval egy lépéssel előrébb a projekt megvalósulása felé. Jelszó: "Act together!"

És ma..... rájöttem a titokra: miért 60 percesek a spanyol tanórák????
Megfejtés: azért, mert mire mindenki előszedi a holmiját, a tanár is befut és a névsorolvasás is megvolt, eltelik minimum 10 perc, vagy inkább 15.... éppenezért az órák reál-időtartama nagy mértékben megegyezik a magyarországi 45 perccel. :)

Ígéret betartva

Nagyon remélem, hogy működik..... íme a videó amit ígértem a Guaroban töltött hétvége néhány emlékével. A zenét Isabeltől kaptuk, aki gyűjtője és egyben szerelmese a gitármuzsikának. Fogyasszátok szeretettel! :)

Halloween

A spanyol hétvége is négy naposra nyúlt november 1-je miatt, így hétfőn este lazán megengedhetett magának mindenki egy kis kikapcsolódást halloweenra való tekintettel. Nem gondoltam volna, hogy itt ekkora kultusza van ennek a bohókás ünnepnek, de a kis város a feje tetejére állt, és nem volt utca ahol ne botlottál volna egy-két vámpírba, zombiba vagy boszorkányba. Nem vagyok nagy Halloween-kedvelő de tetszett a gyerekek és a felnőttek lelkesedése. (Sok felnőtt is beöltözött a gyerekekkel együtt.) Mi Chris-szel nem öltöztünk be, inkább sütisütési projektbe fogtunk. A Bar Latinoból a már korábban említett tulajdonosok megkértek minket, hogy készítsünk eredeti amerikai Halloween cookiekat, legalább 100-at........................ Nos, kora délután nekiálltunk és több órán keresztül gyúrtunk-formáztunk-sütöttünk-kentünk-gyúrtunk-formáztunk-sütöttünk-kentünk...... végülis este fél 9re készen is lettünk a kb 120 db sütivel. És akkor még nem számoltam bele azokat, amik útközben valamilyen baleset folytán eldeformálódtak, és hát "sajnos" meg kellett őket enni..... :) ingyen alkoholfogyasztásért? megérte :) (még jó, hogy az éjszaka folyamán végig csak teát szürcsölgettem, mert ez a fránya megfázás igencsak nem akart elmúlni... de azért az ingyen karamellás rooibos teáért is megérte :) Ráadásként megismertem egypár új embert is, és ha megyek Sevillába már biztos, hogy lesz társaságom, Inma személyében, aki nagyon lelkesen felajánlotta, hogy elkalauzol a Sevillai rengetegben :) Ebben maradtunk amikor hajnali 3-kor halloweeni teázásom véget ért......... 

Szóval ezek után képzelhetitek a keddi napunkat......

Guaro, A Flamenco és Ronda

Mikor legutóbb írtam, éppen Malagába és a tengerpartra készültem Keke testvérével. Azóta már tudom: nem Malagába mentünk, se nem a tengerpartra, és nem is Keke testvérével, hanem a nagynénjével, Isabellel :) valahol valami elveszett a fordításban :)
A lényeg, hogy végül a hegyekben kötöttünk ki Malagához közel (Sierra de las Nieves) egy Guaro nevű kis faluban. Ez már rettentő közel van a tengerparthoz és Afrikához is:
http://maps.google.com/maps?hl=hu&qscrl=1&nord=1&rlz=1T4SKPT_huHU451HU451&q=guaro,+espa%C3%B1a&gs_sm=&gs_upl=&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_cp.,cf.osb&biw=1366&bih=641&ion=1&wrapid=tlif132031982255910&um=1&ie=UTF-8&sa=N&tab=wl

Olyannyira, hogyha megkérdezed a helyieket, hogy honnan fúj a forró déli szél, azt fogják válaszolni: északról........ (Afrika északi része felől:).
Képzelj el egy mindössze 2000 lakosú falucskát a hegy oldalában: szűk kis utcákkal, egymás hegyén-hátán elhelyezkedő fehérre meszelt házakkal... Mindegyik ház úgy van megépítve, hogy lehetőleg jó kilátás nyíljon a tetőterasztról a környékbeli hegyekre. A mi házunk tetejéről is gyönyörű volt a táj; ha minden igaz, még ma fel is tudom tölteni az erről készült videóösszeállítást.
Miután kószáltunk a a falucska utcáin, és gyönyörködtünk a kilátásban, betértünk a helyi Pano Flamenco nevű bárba, ahová vendéglátónk (Isabel) volt hivatalos. Aki hallott már élőben flamencot az tudja, hogy itt mit tapasztalhattam meg. Kiemelkedő zenei élmény.... még most is libabőrös vagyok, ha visszagondolok arra a hatalmas nagy érzelemcsomagra amit ott kaptam....... még egy-két könnyet is hullattam :) (Erről is van egy videórészlet, de korántsem tudja visszaadni azt a hangulatot.............. mármint persze nem arról, hogy bőgök; a flamencoról.......:)
Másnap nagy-nagy sétát tettünk a környékbeli hegyekben. Láttam (és tapogattam) rengeteg különböző kaktuszfajt érőfélben lévő termésekkel, hatalmasnagy olajfaligeteket, virágzó agávét. Ettem érett fügét az útmentén illatozó fügefáról, és félig érett gránátalmát egy helyi bácsi mini gránátalmafájáról. Igen... bárkivel találkoztunk, nem lehetetett megúszni a beszélgetést.... úgy látszott mindenki ismeri Isabelt
. Csak úgy hívják a "francia nő" mert bár spanyol származású, de Franciaországban él és ott van gitárboltja. (Egyébként egy rendkívüli boltot vezet, ahová bárki betérhet egy teára/kávéra és a bolt hátsó részében, ami kanapékkal van berendezve, eljátszogathat a gitárokon anélkül, hogy bárki is rossz szemmel nézné, hogy már 2 órája ott üldögél.)
Bár tényleg nagyszerű volt a hétvége, azért nagyon rákészültem arra a tengerpartra.......... de hát nem baj, majd legközelebb. Talán most a hétvégén.... (Bár az iskolai projektmunkára való készülődést is el kellett már kezdenünk, úgyhogy valószínű az fogja kitenni a hétvégénk nagy részét.) Néha a magány érzése is erősen feltört, merthát a beszélgetések nagy része spanyol nyelven zajlott, és valljuk be 4 hét után, bármennyire is törekszem, még nem vagyok egy nagy spanyolzseni.... aztán észrevettem, hogy a honvágy tünetei is kezdenek mutatkozni. Ez az egész magány/honvágy érzés aztán el is múlt amint elkezdődött az iskolai tantás 2-án (mert akkor már nem volt időm magamat sajnálni :)

Vasárnap a kis hegyi utak és szerpentinek mentén célba vettük Ronda városát, ami Guaro teljes ellentéte volt (a hirtelen váltás a nyugodt kis faluról a zsúfolt túrista központra kicsit le is sokkolt minket): hihetetlen nagy zsongás. Ezer meg ezer turista a bámészkodó japánoktól a türelmetlenül kiszolgálásra váró németekig (hát nah..... nem mindig olyan gyors és precíz a kiszolgálás mint ahogy ők azt otthon megszokták). Rondát nem lehet szavakkal leírni.... látni kell... Egy hely ahová biztosan vissza fogok még menni!!!! Sziklákra épült város. Egy kristálytiszta vízű folyócska szeli ketté, ami - szerény számításaim szerint - egy 15-20 m-es szakadékot vájt a sziklafalba.

Házak a sziklák tetején

... és sziklák a házak lábainál.... (egy képbe nem fért bele :)

Aztán ezzel a kis kitérővel le is zárult a hétvégi kalandozásunk. Jöhetett a jó nagy alvás, hogy felkészítsk a szervezetünket a hétfő esti halloween partyra a Bar Latinoban.