2013. január 10., csütörtök

Egy szelet Magyarország

Korábbi bejegyzésemből fény derült arra, hogy milyen szépen lassan tanulgatok a portugál kultúráról, de ha mielőtt bárki azt hinné, hogy ez egy oldalú dolog, ne higgye, mert én is serényen terjesztem kishazánk nagy hírét. Most csak egy nagyon rövid kis beszámoló arról, hogy legutóbb ez hogyan történt. 


Húdefinom!
Már említettem, hogy az első órák egyikén tanítottam a magyar találmányokról, többek között ezen videó segítségével. A videó nem a legjobb egyébként, például meglehetősen sajtos, és messzemenően pontatlan, de hát mégis a miénk, és magyarul énekel benne a néni. Az egész végül nagy sikert aratott, és tippeljetek, mi tetszett a legjobban a diákoknak! Természetesen az utolsó "találmány", a dobostorta. Az egyik osztály olyan lelkes volt, és olyan nagy érdeklődést fejeztek ki a dobostorta iránt, hogy meghívtam őket, hogy süssünk együtt egyet. Végül csak öten voltunk a nagy feladatra, de a torta megsült, s annál több maradt nekünk. Íme a a további képek:


2013. január 4., péntek

Karácsony és újév, gasztronómia és történelem


Na tehát, ahogy ígérgettem, most írni fogok a karácsony estémről, amely elkerülhetetlenül gasztronómiai, történelmi és gasztro-történelmi kiegésztésekkel fog kiegészülni, végezetül szót ejtek majd a szilverszterről   is.

Feliz Natal és Boas Festas


Cândidával
Még mielőtt kijöttem, tudtam, hogy nem fogok hazamenni karácsonyra. Egyrészt, mivel nem olcsó a repülőzés, másrészt mert be akartam tekintést nyerni a portugálok karácsonyi szokásaiba. Gondoltam majd úgyis meghív az egyik portugál tanár karácsonyra. Kevéssé tudtam ekkor, mekkor tévedésben élek! A portugálok ugyanis vendégszeretőek, kivéve, ha az otthonukról van szó, oda ugyanis nem fognak beengedni. Erről olvastam mielőtt ide jöttem, az itt élő külföldiek is ezt mondták, és én is ezt tapasztaltam meg: eddig, ha jól számolom 12 portugált hívtam meg magamhoz, visszahívást pedig kereken nulla darabot kaptam. Ennek ellenére mégis az egyik mentor tanárom, Cândida otthonában töltöttem a szentesétét. Ellentmondás? Nembizony. Ugyanis, ahogy meglepetésemre megtudtam, Cândida, bár már 35 éve itt él, nem portugál, hanem mozambiki. Hogyan került akkor ide? Itt jön egy kis

Történelem


Portuguese colonial war-en.svg
Ezt a képet a wikiről loptam
Mint majdnem köztudott, Spanyolországhoz hasonlóan Portugáliában is fasiszta rezsim vette kezdetét a 30-as években, egész pontosan 1933-ban, egy Salazar nevű kevéssé szimpatikus bácsi vezetésével. Portugália ez alatt az idő alatt meglehetősen elszigetelődött, szoros kapcsolatokat szinte csupán gyarmataival ápolt, melyek közül, a többi európai államal ellentétben, az afrikai gyarmatoktól sem akaródzot megválni még a 60-as években sem. Ez természetesen nem igazán tetszett Angolának, Mozambiknak, Guineának és a többieknek. A nemtetszés fegyveres konfliktussá fajult, ahogy lenni szokott, különösen kegyetlen és véres volt, ahogy lenni szokott, és évekig elhúzódott. A dolognak a portugál belpolitika fordulata vetett véget 1974 április 25-én a Szegfűs (szegfüves) Forradalomnak köszönhetően, ami a megtévesztő név ellenére nem forradalom, hanem katonai puncs volt, és a demokratikus államforma kialakulásához vezetett Portugáliában. Ezt követően Portugália elvesztette afrikai gyarmatait, és mondanom sem kell, de azért mondom, hogy ezekben az országokban ebben az időszakban nem volt tanácsos fehér bőrűnek lenni. Így történt, hogy Cândida és családja, sokakhoz hasonlóan az életben maradás és Portugáliába költözés mellett döntött.

Vissza a karácsonyhoz


Terítékek
Szóval, visszatérve, a fent felvázolt események egyenes következményeként meghívást kaptam Cândida otthonába. A mellékelt fotón itt jobbra látható, hogy a lakás milyen szép és modern, annyira modern, hogy csodák-csodája még központi fűtése is van! Ami itt nem szokott megtörténni. Ahogy a mellékelt fotón szintén látható, márha a terítékek számát megszámoljuk, hogy nem csak a közvetlen család, gyerekek, nagyszülők, hanem barátok és a barátok gyermekei is meghivatalosak voltak, rajatam kívűl mind mozambiki illetve mozambikik gyerekei. Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak a portugálokról, főleg hiszen nem is ismerem még őket annyira, de azt kell hogy mondjam, hogy a mozambikiak sokkal nyitottabbnak és közvetlenebbnek tűnnek mint a luzitániánok. 
A fiatalok (és én, hehe)

Cândida is ezt bizonygatta nekem (pedig amúgy nem is hoztam fel a témát), hogy ő már régóta itt él, de a portugálok nem hívják meg az embert magukhoz, nagyon zárkózottak a magánéletükkel. "Mások mint a mozambiki emberek. Biztosan a klíma teszi" mondta Cândida homlokráncolva-elgondolkozva, miközben én egy hatalmas LOL-t próbáltam a bajszom alá rejteni.



A karácsonyi menüje és menete


Előtte        -        Utána
Bár nem őshonos portugálok, Cândidáék tradícionális portugál karácsonyozást tartottak. Ahogy itt lenni szokás, a vacsora a nálunk megszokottnál később, csak 9 körül kezdődött. A menü: bacalhau, mi más! Miért mi más? Nem csalás vagy ámítás, a bacalhau, azaz tőkehal az első számú portugál nemzeti étel. Ami azért különösen viccig, mert hideg vizeket kedvelő halról lévén szó, a tőkehal Portugália partjainak közelében foghatatlan, így a bacalhaut a 18 század óta Norvégiából importálják. Különlegessége, és a portugálok meggyőződése szerint ez az ő találmányuk, ahogy a halat feldolgozzák, szárítják, sóban érlelik. Ez utóbbira valószínűleg azért volt szükség, hogy a Portugáliába vezető hosszú úton se romoljon meg a portugálul "fiel amigo"-nak, azaz hűséges barátnak is nevezett élelem. Egyértelmű ugye, hogy egy jóbarát nem romlik meg (márha sóban érleljük). A bacalhau egyébként meglehetősen semleges ízű, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a portugál beszólás szerint 365 féle módon lehet elkészíteni, így akár az év minden napján ehetünk tőkehalat. (Azt pedig talán a portugálok is elviselik, ha szökőévente egyszer más a menü). Egyébként szerintem tényleg finom, és tényleg azt látom, hogy nagyon változatosan készítik el. 
Bacalhau de natal
Namármost, karácsonykor sajnos a bacalhau legalapabb formája az alap, simán főzve, köretként főtt tojás, krumpli, káposzta, répa. Nem mondom, nem rossz ez sem, de a mi halászlénkhez képest ez egy kiadós pihenő az ízlelőbimbóknak, még az után is, hogy házi olivaolajjal és ecettel locsoljuk meg. Egy dolog viszont elmondható róla, ami valószínűleg semmilyen más karácsonyi ételre nem igaz:,méghozzá, hogy egészséges.

2 millió kalória egy asztalon
Természetesen az egészséges főétel ellenére a portugálok is mindent meg(t)esznek, hogy annyit hízzanak az ünnepek alatt, amennyi beléjük fér (pun intended), ezt pedig a tekintélyes és lehengerlő süteményáradatukkal érik el. Itten a képen a felszolgált sütik kb csak fele látható. A bal sarokból indulva: bolo rey (király sütemény - és tényleg), bolo rainha (királynő sütemény), fahéjas cukros bundáskenyér (ezt nem kóstoltam meg, hehe), sonhos (álmok - fahéjas fánk), arroz doce (tejberízs), aztán egy másik, aminek nem emlékszem a nevére: fánktésztában kisütött sütőtök, és a kedvencem, ott a jobb alsó sarok fele egy mozambiki sütemény: mandulás kávétorta, na az felejthetetlen. Ezek után képzelhetitek, hogy a vacsora, főleg a sütizés jó sokáig eltartott, az egészet pedig egy kis portóival és kávéval zártuk. Ezután következett az ajándékozás, nem közvetlenül a vacsorát közvetve, hanem portugál szokás szerint pontban éjfélkor.

Néhányszó a szilveszterről


Tüzijáték látható ezen a képen
Tényleg csak néhány, mert nem szeretem a szilveszterezést, és már nyúlik már ez a bejegyzés, minta a szólásbéli rétestészta. Szóval a szilvesztert a már sokat emlegetett "magyar kolónián" töltöttem, nem terveztünk be semmi különöset, az idő is elég kellemestelen, esős és hüvítős volt, úgyhogy otthon pókerzgettünk éjfélre várva, amikor is valamivel 11 után arra eszméltünk, hogy elállt az eső. Miután erre eszméltünk, rövidest arra az elhatározásra jutottunk, hogy menjünk el megnézni a tüzijátékot a Praça de Comércio-ra, ami egy nagy-nagy tér a Tejo partján (itten). Mivel ez nem a szomszédban volt, hanem bő fél órás stéra, éppen éjfélre érkeztünk meg, és egy egész tűrhető tüzijátékban részesültünk.

Ja és még egy adalék, az utóbbi másfél hétben (31-ét leszámítva) folyamatosan 16-18 fok volt, sok-sok napsütéssel. Hát nem fura így a karácsony? Ricardo, emlegetett brazil ismerősöm szerint igen, ő ugyanis Sao Paolo-ból származik, és karácsonykor 35 fokhoz van szokva :P De íme néhány téli kép 26-ról:

Pálmás - szobros
Karácsonyi kirándulás
Lisszabon Almadából