Száguldás, iskola, Halloween

A suli logója, egy bajszos-kalapos
öreg fószer. Biztos imádják a diákok.

Kezdeném először is a ziskola leírásával, régóta ígérgetem már. Meg hát, ha a szívemet a kezemre teszem, be kell vallanom, hogy mégiscsak tanítani jöttem ide :D Az iskolát teljes nevén Agrupomento Escoelas Anselmo de Andrade-nak nevezik. A latin nyelvek tekintetében érzékenyebbek sejteni vélhetik, hogy iskolaszövetségről van szó, ami valóban így igaz. Az iskola pontos szerkezete és én még ismerkedő viszonyban vagyunk (lévén betegségem múlt héten), úgyhogy most inkább arról írok, ami engem közvetlenül érint.  Két mentortanárom van, Fernanda és Cândida, akiknél asszisztálok azaz asszisztenskedek – tehát az ő osztályaikban fogok 10-es és 11-es diákokat tantani. A pontos feladatok még körvonalzódás alatt állnak, de jelenleg úgy néz ki, hogy négyféle dolgot fogok csinálni.

1. bizonyos órákon csak asszisztenskedek, tehát a tanár munkáját segítem, csoportmunkán odamegyek a diákokhoz és egyengetem az angolosodásukat.
2. saját órákat tartok a curriculumnak megfelelően, magyarán a könyv abból a részéből, ahol éppen tartunk.
3. a magyar kultúráról tanítok saját kidolgozású feladatokkal, ügyelvén, hogy a feldatok az éppen vett nyelvtani anyaghoz illeszkedjenek.
4. projektmunkát végzek a diákokkal különórák keretében. Főként egy facebook oldalon fogunk dolgozni, ahol a két ország kultúrájáról lesznek posztolások. Mindez a diákok részéről persze önkéntes alapon fog működni, és hogy tényleg működni fog-é, arról vannak kétségeim a diákok nem éppen kiemelkedő motiváltsága miatt, de bizakodó vagyok, mint a reményhal.

A facebook oldal logójának ezt tervezem

Ennek megfelelően az órarendem szupersűrűnek éppen nem nevezhető. Bár kedden és szerdán egész nap (kedden fél7ig) bent vagyok, pénteken csak 2 órám van, hétfőn pedig egysem azaz zéróság (ahogy a többi angoltanárnak sincs). Ez pedig, modnanom sem kell, összességében nagyon tetszésemre való.

Na, és ha már a sulinál tarunk,  hogyhagyhatnám ki, hogy tegnap volt az első órám. A magyar találmányokról tanítottam. Tudom, tudom, elcsépelődött közhely, de hát erre vagyunk büszkék, nem? Nem volt rossz óra, de a tervezett anyagnak a feléig sem jutottam, és nem csak azért, mert szokás szerint túlterveztem magam, hanem azért is, mert itt a munkatempó (legalábbis ebben a suliban) a magyaróban megszokotthoz képest, hogy is fogalmazzak, lassú. Az óralátogatásokon is megfigyeltem, h a diákok kb. minden szó leírása után hosszasan elgondolkodnak valami nagyon érdekes dolgon, a tanárok úgyszintén hasonlóképpen. Ez eléggé szokatlan nekem, szóval két dolgot tartok elkézelhetőnek: vagy magyar virtusságot léptetek életbe, vagy belőlem is portugál csiga lesz. Meglássuk.

Száguldás kétkeréken

Le láberőmű

Végesvalahára megvan útieszközöm azaz hűséges drótparipám. Nem volt egyszerű menet, mert mindenképpen egy használt országúti példányt akartam, a portugálok viszont nem bicikliznek (főleg nem országútival), ennek következtében pedig használt biciklit sem árulnak. Az autósok reflexszerűen dudálnak, ha meglátnak, az iskolában pedig vszeg futó, illetve gurulóbolondnak tartanak, mert bringával járok be, mindenesetre meg szoktak bámulni. Bicikliutak sincsenek kb sehol, az Almadát Lisszabonnal összekötő hídon nem lehet átbicózni (vagy gyalogolni), és sehol nincs biciklitároló, még a helyi decathlonnál sem, ami elég viccig, nemde? Persze lényeg a lényeg, h megvan a láberőmű, úgyhogy szabad vagyok, mint a madár :)

Halloweenkodás

Kéményseprő?

Dehogy! Biciklis zombi-ninja!

És most néhány szót az idejekorán történt halloweeni mulatságról. Azért idejekorán történt, mert szombaton, amikor történt még nem is volt Halloween. De mi mégis úgy tettünk.(KÉPEK) A helyszín a már említett magyar kolónia volt (ahol a már említett Judit lakik, akinél már elmített couchsurfölést végeztem), de végül több volt a brazil mint a magyar (mivel a landlord brazil származású). A brazilok és a buli nem csak alliterálnak hanem szinonimizálnak, ez köztudott, ami jelen esetben is igaznak bizonyult. Sajnosellenben a mi braziljainkat olyan zenei ízléssel verte meg a jóisten, hogy a végén már azon imádkoztunk, h mikor mennek el végre. Ami egyébként braziloknál-portugáloknál későn történik, ők ugyanis 11 előtt nem kezdenek el bulizni, szóval le lehet képzelni, mikor hagyják abba.

Én most.

Addigis.