Mindenféle röviden meg ilyenek

Múltkor ígértem, hogy írok landlordomról Brunór. Hát íme. Bruno Gonçalves körülbelül 170 cm magas, barna hajú és szemű, fehér bőrű, 40-es éveiben járó portugál férfi. Házas életmódot folytat, két almadai ingatlannal és egy 7éves kislánnyal rendelkezik. Jellemzően filmgyártással foglalkozik saját produkciós cégecskéjével, de tanúbevallások szerint szabadidejében jazzenél és kertészkedik. Bruno nagyon jó arc, segítőkész, laza, vicces és ráadásul tökéletesen beszél angolul. Elég sokat látom, mert rendszeresen jön a kertet turmákolni.

És ami alattuk van.

A halmok.

Apropó kert. Nagyon tetszik amit Brunóék csinálnak. Hosszú távú terv, hogy felvásárolják majd a környékbeli üres földeket és biofarmot létesítenek rajta. Ennek a főpróbája zajlik jelenleg a ház kertjében. Így néz ki a dolog. A kertben halmokat építenek, aminek a legaljára farönkök kerülnek, erre komposzt, széna, föld. Minderre azért van szükség, mert az itteni talaj rossz minőségű és homokos (mármint nem úgy, hanem tényleg). A halmokon pedig mindenfélét termesztenek kb. össze-vissza a földiepertől a paradicsomon keresztül a káposztáig. Gazolni is keveset gazolnak, szóval az is megnő a padliszánok és zellerek között. Ennek állítólag az értelme, hogy a kölünböző növények elriasztják egymás kártevőit és nincsen nagy fertőződés veszély. „Láttál már a természetben végtelen paradicsom- vagy padlizsánföldeket?” kérdezte tőlem Ricardo, Bruno brazil haverja és bűntársa a kertészetben. Nos, nem láttam, az már valóigaz.

A pipikék.

És ha már itt tartunk, örömmel jelentem be, hogy megérkeztek első lakótársaim. Négy fiatal pipi. Még elég fiatalok, de állítólag két hónap és beindul a tojásbiznisz :).

Szülibuli Um

Az első szbuli, amibe belecsöppentem itt volt a házban. Bruno egyik haverjának a kislányának, Madalenának a születésnapjának a megünneplése történt meg. Éppen elmentem kirándulni egyet a közelbe (ld. blog háttérkép) és amikor visszajöttem már javában folyt a parti. Ezt így kell elképzelni: a szülők sütnek-főznek, sörözgetnek, eszegetnek, beszélgetnek, borozgatnak, dohányoznak, a gyerekek meg tombolnak ezerrel :) . A jöttömre sem zavartatták nagyon magukat, kezembe nyomtak egy sört és leültettek beszélgetni (ami persze a kezdeti néhány angol mondat után hamar átment portugálba). Na de a parti fénypontya a vizeslufizás volt. Hogy mire lehet vizeslufit használni, arra eddig is lett volna tippem, de ami a partin történt az túlszárnyalta minden képzeletem. Nos, a helyes megfejtés a vizeslufi-tánc. A táncpartnereknek a lufit a homlokukkal kell összeszorítani, miközben táncolnak. A dolog nehezebb, mint ahogy hangzik, Susanával jópár lufit földre toccsanttunk, mire a tánc véget ért.

(ITTMÉGKÉPEK)

Szülibuli Dois

A második bulira szintén Bruno invitált meg. Ezúttal a fentemlített Madalena anyukáját ünnepeltük. És bár most egy felnőtt volt az ünnepelt, a gyerekeket is ugyanúgy elhozták. A helyszín ezúttal Lisszabon volt, egy termet béreltek. De lényeg a lényeg, a buli ezúttal Brunoék koncertjével volt összekötve. Bruno előre és hosszasan figyelmeztett, hogy semmi jóra ne számítsanak, nem tudnak zenélni, mindenki tehetségtelen és képzetlen, szóval semmi jóra ne számítsanak, mert ez egy olyan zene, amit játszani jó, de hallgatni borzalmas. Nos, ehhez képest amikor elkezdték játszani az improvizatív jazz-rock zenéjüket, leesett az állam. Lekapcsolták a világítást, és a tucatnyi mécses fényénél hihetetlen hangulatot rittyentettek. Sajnos nincsenek képeim, de hamarosan újabb koncsertó lesz, amiről videót is csinálok majd.

Ígérgetek

Ígértem továbbá, hogy írok majd az iskoláról, ez így is lesz, de kicsit később. Most csak annyit, hogy az első két hétben csak órákat kellett látogatnom, a konkrét tanítást holnap kezdem - drukkoljatok! :) Viszont a második héten csak egy nap mentem be, de haza is küldtek, mert láthatóan beteg voltam, kezdtem belázasodni. Egész héten beteg voltam, láz végül nem volt, de nátha, torokfájás, hangtalanság, és afféle általános influenzás érzemény. Úgyhogy az egész hetet otthon töltöttem, nem is nagyon mozdultam ki a házból. Mikor már kezdtem jobban lenni, Judit meglátogatott, és finom kis kaját csaptunk, sőt még egy kisebb sétát is tettünk.

A következőkben szó lesz egy Halloween-i mulatságról, az első tanítási tapasztalataimról, időjárásról, árakról, meg sokminden egyébről, ha egyszer már utolérem magam :)

Addigis!