Megérkezés, kanapészörf, első napok

Portugália messzi ország, már ha nem a közelben él az ember, ígyhát európai értelemben véve hosszantartó repülőút vezetett oda. Márpedig ha az ember acrofób (ma tanultam ezt a szót), akkor nem csoda, ha kifáradt és megviselt idegekkel érkezik meg az országba. Ilyenkor jólesik, ha az ember mentortanára kijön a reptérre és elfuvarozza a szállásra. Jólesik továbbá, ha a szállásadó a couchsurfingnek köszönhetően egy cuki litván csaj, aki nagy mosollyal és bontott borral várja az embert, azaz jómagamat.

A couchsurfing dícsérete

Első couchsurfingem valóban különleges élmény volt. Tök fáradtan, 12 órás utazás után érkeztem meg Marijához, és beletelt néhány percbe, mire rájöttem, mi a fura: az első pillanattól fogva otthon éreztem magam. Illetve mint egy barátom otthonában. Mivel a vártnál korábban érkeztem, Marija még tett-vett, úgyhogy csak szólt, hogy pakoljak le, aztán leültünk beszélgetni egy borral és kapásból megtaláltuk a közös hangot. Marija pszichológusnak tanul, jelenleg részmunkaidőben dolgozik Lisszabonban és egyébként bejárta már kb egész Európát. Magyarországot is jól ismeri, mert egy évig magyar barátja volt, úgyhogy magyarul egész sok alapkifejezést tud. Egy dolgot én is megtanultam, méghozzá „I sveikata!” Így sikerült memorizálnom: Isz we kata! – ebből ki lehet találni mit jelent :)

Kora reggel, tudnillik fél 9kor távozóra kellett fognom a dolgot, mert Marija repült tovább Londonba, én pedig mentem háztűznézni, vagyis a leendő, azaz lett bérleményem megtekintésére. Ekkor találkoztam először landlordommal, Brunóval, de róla majd később, most visszakanyarodom a kanapézáshoz. Második couchsurfingem Judit otthonában történt. A lelémyesebbek már kitalálták, hogy Judit magyar származású. (És jelentem, milyen kicsi a világ, Juditéknak egy utcával odébb van Tökön víkendházuk, mint ahol Brüsszeli Ágnes lakik néha.) Ezen az estén sikerült megismerkednem a lakótársakkal, további három magyarral valamint egy szlovák és egy angol lánnyal, és talán mondanom sem kell, hogy ezen az estén is jelentős mennyiségű bor (és Unicum, naná) fogyott, hiába na, ez egy portugál dolog. Apropó, portugál, a magyaroktól persze rögvest megtudtam, hogy a portugálok elviselhetetlenek, és meneküljek ha tehetem, mert itt nem lehet kibírni :D

A következő nap is jól alakult, Judit meghívott az idegenvezetésére (ebből él itten ugyanis), ami baromi jó volt, végigvezetett minket Lisszabonon és közben különböző fun factekkel lettünk gazdagabbak. (Lásd a földrengés infókat lejjentebb). Amit Judit illeti, valószínűleg az egyik legbátrabb és vagy bolondabb ember akit ismerek. Példának okáért tökegyedül végigcsinált egy 1000km-es újzélandi gyalogtúrát, vagyishát illetve sátra volt. Vagy például úgy fogott bele a 2 éves Erasmus Mundus programba, hogy közölték, bocsi, az ígértekkel szemben mégsem lesz ösztöndíj, neked kell mindent előteremteni beleértve a tandíjat, lakhatást, megélhetést. Jelenleg ezt úgy tudja megtenni, hogy egy pici idegenvezető csapat tagjaként dolgozik Lisszabonban, ami tekintve, hogy Judit (ahogy már korábban is jeleztem) nem portugál, nem kis teljesítmény.

Ja és eznap voltam életemben először geocachingölni, ami vicces volt, mert a parkot ahol a „láda” el rejtezett, éppen felújították és teljesen körbe volt kerítve, úgyhogy illegalázálnunk, kerítéstmásznunk kellett, de megérte.

Tehát ennyit a couchsurfingről. Az első két napban megszállhattam volna egy hostelben, v vhol. Ehelyett ingyen lett szállásom, és ami sokkal fontosabb, máris van két barátom Lisboában. Hát nem király? Hát de.

Néhány szó a házról, ahol itt lakom látod

Amikor otthon illetve a neten keresgélve megtaláltam jelenlegi otthonomról a hírdetést, rögtön elment a kedvem a továbbkereséstől. Merthogy tudtam, hogy ezt akarom és nem másikat. A ház kb 5 km-re van a sulitól, ahol tanítok (ideális bicótáv), tehát nem messze Almada központjától. És ennek ellenére inkább olyan mint egy falu. Csendes, nyugis, természet, bokrok, fák, ami kell. Az első este mégis kétségek kezdtek elfogni, hogy hülyeséget csináltam amikor igent mondta a házra, mert a hírdetéssel szemben nem volt még sem internet, sem mosógép. De Bruno nagyon ígérte, hogy mindent elintéz, én meg gondoltam, adok neki egy esélyt. (Ekkor még persze nem fizettem semmit). És végül is jól tettem, ugyanis lett mosógép, és végül internet is (ez utóbbi az internet társaság töketlensége miatt húzódott ilyen sokáig). Néhány szót még a házról. Kifejezetten nagy, vidéki ház, három hálóval, két fürdővel, hatalmas étkezővel, kandallóval. A kert is fantasztikus. És mindez 200 eurójért az enyém. A jövőben elvileg lesznek lakótársaim, de ilyen nagy házban bőven elférünk, szóval röviden: örvendezik a szívem. (KÉPEKMÉGITT)

A környék 

A környék is gyönyörű. A negyedik nap sétálni mentem, megmásztam az egyik dombot és ez a kilátás fogadott. Costa da Caparica. Mindez kb 20 perc sétára otthonról.

A továbbiakban szót ejtek házibácsimról, a szülibulikról ahol voltam és persze az iskolám is terítékre kerül.

Fique atento!

Adeus.