"Ezt beteszem még! Ohh, vagy várjunk.... inkább ezt?.... Hmm.... és mi van ha mindkettőt?"
Percenként pakolom fel a bőröndöm a fürdőszobai mérlegre, (amit időközben a szobámba telepítettem)... a bőrönd súlya valahogy mindig meghaladja a 23 kilós álomhatárt... Az én súlyom? Egyre inkább az 50hez közelítve csökken... az idegességtől. Azon morfondíroztam, hogy nem lehetne-e bevezetni, hogy a könnyebb emberek (mint pl én) arányosan nagyobb súlyú bőröndöt rakhassanak fel a gépre. Ha majd mindenrepterek és mindenlégitársaságok tanácsának igazgatója leszek... bevezettetem. (Persze máshogy bírálnák el a férfiakat és a nőket, nah meg a gyrekeket is...) Így, lenne értelme a fogyókúrának is: "nah még egy-két kilót lefogyok a héten, hogy annyival többet pakolhassak".
Végülis sikerült belezsúfolnom egy nagy adag Eszter-holmit a bőröndömbe és a kézipoggyászomba. Most már nyugodtan fekszem le, és álmodok meg egy jövő heti utrerai napot, hogy aztán reggel nyugodtan konstatáljam, hogy ez még az itthoni ágyam, és még csak most indulunk.
Viszlát Spanyolországban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése