A héten továbbra is küzdöttem a megfázással, miközben az utolsó órák végére már rendszerint elment a hangom... Érdekes, ahogy a gyerekek reagáltak erre, és bár a dumálást nem fejezték be, de lejjebb vették a hangerőt.
Kezdem megismerni az osztályokat: 1A --> legelevenebbek, alig lehet őket leállítani, azt pedig, hogy melyik osztály a legnyugisabb, nem tudom megmondani, mert egyik sem igazán nyugis. A 3. évfolyam (itt Spanyolban 15 évesek) a legszimpatikusabb, bár lehet, hogy ez azért van, mert velük töltöm a legtöbb időt. Sokáig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nekem biztosan nem lesznek kedvenceim.... nos.... ez a koncepció megdőlt... (azt azért ugye nem lehet világgá kürtölni, hogy kikről is van szó).
Hogy leszívnak-e a napok? Van amelyik nagyon, van amelyik egyáltalán nem, ez attól is függ, hogy éppen van-e valami front, ami a gyerekek viselkedését a rakoncátlankodásból (ami a skála talán legalacsonyabb pontja) az őrültködésbe csapja át :) (hogy ez-e a legmagasabb pont, azt meg tudom majd mondani februárban...:)
A héten pénzkeresési lehetőség után is kutattunk egy kicsit Chris-szel. Chrisnek már egyébként is vannak különórái, mert helyből 2 lépéssel előrébb van mint én: az angol az anyanyelve és beszéli a spanyolt... ellentétben velem: nem angol az anyanyelvem és még csak a spanyolt sem beszélem. Mindenesetre Chris egyik tanítványának javaslatára felkerestük a helyi angol akadémiát (gyerekeknek tanítanak angolt) és felajánlottuk a segítségünket. Az akadémián egyenesen a tulaj fogadott minket aki brit akcentussal ki is kérdezett minket és feljegyezte a nevünket a kis kék noteszébe az e-mail címünkkel és a telefonszámunkkal együtt. Így megnövekedett annak az esélye, hogy én is kapok valami plusz munkát. Bár a neten is szeretnék jövő héten hirdetést feladni...
Egyébként az időjárást illetően beköszöntött a hűvös idő, aminek egyik legmarkánsabb jele, hogy a főtéren megjelentek a kandírozott és sültgesztenye árusok, és 1 euróért olyan finom castañot kapsz, amilyet még sosem ettél. (De jobb ha minél előbb befalod, mert ha nem, ráragad a gesztenye külső hártyás rétege a és akkor már menthetetlenül szétszedi a körmödet a gesztenyehámozás.) Gesztenyét majszolni és a spanyol életet vizslatni egy padon este 9 felé...... ez a legszebb emlékem erről a hétről. Nah és persze az amikor az egyik órán öntudatlanul spanyolul kérdeztem meg a gyerekektől, hogy értik-e amit mondtam: ¿vale?.... azóta is ezt a szót hajtogatják a közös óráinkon :)
Hétvégén: Malaga + tengerpart...... :D:D:D remélem ez a kirándulás véget vet a megfázás okozta szenvedéseimnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése