Madrid

Rengeteg minden történt mióta utoljára írtam. Kicsit le is betegedtem a nagy rohanásban, úgyhogy most teát szürcsölegetek amikor csak lehet. Ígértem, hogy írok a madridi utamról, hát be is tartom a szavam.
A madridi találkozó, amire tulajdonképpen felmentem nem volt túl érdekes, mert az előadások nagy részéből alig értettem valamit (leginkább semmit) mivel spanyolul voltak. A mentorommal és Kekével mentem fel, akik aztán hamar el is ráncigáltak várostnézni. Az első benyomásom Madridról nem volt túl jó. Hogy miért azt nem tudnám szavakba önteni, de talán ez a két hét már épp elég volt ahhoz Utrerában, hogy egy nagyváros távolinak, idegennek és meghódíthatatlannak tűnjön.
Aztán amikor a kísérőimet kettesben hagytam, és Vajkkal (kedves magyar ismerős aki most Madridban tanul) feltetettük magunkat az első metróra, kezdetét vette a valódi városfelfedezés. Ez már teljesen más volt. A város életre kelt és kezdtem csodálattal bámulni a gyönyörű épületeket, hatalmas parkokat és persze a töménytelenül sok szökőkutat.
Első este már a madridi élet sűrűjében találtam magam egy borzasztóan zsúfolt Cervecería belső termében egy mexikói lány születésnapját ünnepelve. Az igazat megvallva ez az este nem volt túl élménydús, mivel alig beszélt valaki angolul. Szóval csak Vajk fordításán keresztül lehetett némi fogalmam arról, miről is folyik a társalgás éppen. Onnan szépen hazabattyogtam a hostelbe Vajk kiséretében.
Mindkét éjszakát egy hostelben töltöttem a belvárosban (The Living Roof Hostel). Egyszerű volt, de nagyszerű. Ezelőtt még sosem aludtam hostelben, így egy kicsit féltem tőle, de hála Istennek, nem csalódtam. Kényelmes ágyak (emeletesek persze), rengeteg új ember (ami ugyan azt jelentette, hogy éjjel nagy hangzavar volt, de még jó, hogy előrelátó voltam, és vittem füldugót), annyi reggeli amennyi belémfér.

Új emberekkel is találkoztam: Sarah-val Daviddel és Tommal Ausztráliából. Tommal és Sarah-val aztán szombat este együtt fürkésztük a madridi éjszakai életet, ami igazán hihetetlenvolt. Éjjel kettőkör a hostel környékén lévő bárok/diszkók zsúfolásig telve, kint pedig sört/bort iszogató emberek nagy csoportjai az egész utcán, ameddig a szem ellát. És mindenki pörgött, beszélt, énekelt, mi meg csak gumicukorral a szánkban leamortizálódott állapotban bámultuk őket, és egy kényelmes ágyról álmodtunk. Az egyetlen hely ahová betértünk egy Candy Shop volt telis-tele gumicukorral, cukorkákkal és csokival. Innen származott az a bizonyos gumicukor, aminek abban a késői órában bizony nem lehetett ellenállni.
Napközben sem voltam tétlen. A profi módon kiépített metróval mindenhova eljuthattam ahová akartam. Így néztem meg első nap a nagy tornyokat (Madrid és Espana) a belvárosban, a királyi palotát, a vele szemben lévő központi katedrálist, és persze Cervantest a lován. Szombaton modern napot tartva ellátogattam a Real Madrid stadionjához a Bernabéuhoz, majd a felhőkarcolókat is megnéztem, és megtaláltam a kedvenc metrómegállómat, a Charmatínt. A sziesztaidőben értem Madrid hatalmasnagy parkjába a Retiroba, ahol rengeteg ember ücsörgött kiterített plédeken, és piknikezett. Ha madridi lennék, én is így tennék. Minden második hétvégén :) A piknikezők mellett egy hatalmasnagy monumentum tövében egy tavacskán pedig éppen kajak-kenu verseny zajlott. Hihetetlen, hogy egy ilyen helyen is rendeznek versenyeket:

Itt találkoztam sorstársaimmal is, akik szintén Comenius ösztöndíjjal vannak Spanyolországban. Egy jót sétáltunk, beszélgettünk, és megosztottuk tapasztalatainkat a spanyolokaról és a spanyol iskolákról. Mivel az egyik lány Sevillában lakik meg is beszéltünk egy hétvégi születésnapünneplést Sevillában, mert oda még nem is volt időm ellátogatni (csak átutazni rajta), pedig ez a nagyváros van a legközelebb Utrerához.

A Comeniuszos lányokkal :)

Vasárnap a zsúfolásig megtelt piacnak és a Prado-nak szenteltem az időmet. Akár hiszed, akár nem, a Prado-ba ingyen mentem be.... nem semmi. (Ezért érdemes volt kiváltani a nemzetközi diákigazolványt.) Goya tetszett a legjobban, és volt egypár festény ami nagyon megragadt bennem furcsasága és kiráz-a-hideg-ha-ránézek hangulata miatt: Hans Baldug - The three ages of a man -

Hát röviden és tömören ennyi a madridi utam története, most mennem kell, mert mindjárt bezárnak a könyvtárba, ahol netezek, mert az albinkban nincs net :)