A lényeg, hogy végül a hegyekben kötöttünk ki Malagához közel (Sierra de las Nieves) egy Guaro nevű kis faluban. Ez már rettentő közel van a tengerparthoz és Afrikához is:
http://maps.google.com/maps?hl=hu&qscrl=1&nord=1&rlz=1T4SKPT_huHU451HU451&q=guaro,+espa%C3%B1a&gs_sm=&gs_upl=&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_cp.,cf.osb&biw=1366&bih=641&ion=1&wrapid=tlif132031982255910&um=1&ie=UTF-8&sa=N&tab=wl
Olyannyira, hogyha megkérdezed a helyieket, hogy honnan fúj a forró déli szél, azt fogják válaszolni: északról........ (Afrika északi része felől:).
Képzelj el egy mindössze 2000 lakosú falucskát a hegy oldalában: szűk kis utcákkal, egymás hegyén-hátán elhelyezkedő fehérre meszelt házakkal... Mindegyik ház úgy van megépítve, hogy lehetőleg jó kilátás nyíljon a tetőterasztról a környékbeli hegyekre. A mi házunk tetejéről is gyönyörű volt a táj; ha minden igaz, még ma fel is tudom tölteni az erről készült videóösszeállítást.
Miután kószáltunk a a falucska utcáin, és gyönyörködtünk a kilátásban, betértünk a helyi Pano Flamenco nevű bárba, ahová vendéglátónk (Isabel) volt hivatalos. Aki hallott már élőben flamencot az tudja, hogy itt mit tapasztalhattam meg. Kiemelkedő zenei élmény.... még most is libabőrös vagyok, ha visszagondolok arra a hatalmas nagy érzelemcsomagra amit ott kaptam....... még egy-két könnyet is hullattam :) (Erről is van egy videórészlet, de korántsem tudja visszaadni azt a hangulatot.............. mármint persze nem arról, hogy bőgök; a flamencoról.......:)
Másnap nagy-nagy sétát tettünk a környékbeli hegyekben. Láttam (és tapogattam) rengeteg különböző kaktuszfajt érőfélben lévő termésekkel, hatalmasnagy olajfaligeteket, virágzó agávét. Ettem érett fügét az útmentén illatozó fügefáról, és félig érett gránátalmát egy helyi bácsi mini gránátalmafájáról. Igen... bárkivel találkoztunk, nem lehetetett megúszni a beszélgetést.... úgy látszott mindenki ismeri Isabelt
. Csak úgy hívják a "francia nő" mert bár spanyol származású, de Franciaországban él és ott van gitárboltja. (Egyébként egy rendkívüli boltot vezet, ahová bárki betérhet egy teára/kávéra és a bolt hátsó részében, ami kanapékkal van berendezve, eljátszogathat a gitárokon anélkül, hogy bárki is rossz szemmel nézné, hogy már 2 órája ott üldögél.)
Bár tényleg nagyszerű volt a hétvége, azért nagyon rákészültem arra a tengerpartra.......... de hát nem baj, majd legközelebb. Talán most a hétvégén.... (Bár az iskolai projektmunkára való készülődést is el kellett már kezdenünk, úgyhogy valószínű az fogja kitenni a hétvégénk nagy részét.) Néha a magány érzése is erősen feltört, merthát a beszélgetések nagy része spanyol nyelven zajlott, és valljuk be 4 hét után, bármennyire is törekszem, még nem vagyok egy nagy spanyolzseni.... aztán észrevettem, hogy a honvágy tünetei is kezdenek mutatkozni. Ez az egész magány/honvágy érzés aztán el is múlt amint elkezdődött az iskolai tantás 2-án (mert akkor már nem volt időm magamat sajnálni :)
Vasárnap a kis hegyi utak és szerpentinek mentén célba vettük Ronda városát, ami Guaro teljes ellentéte volt (a hirtelen váltás a nyugodt kis faluról a zsúfolt túrista központra kicsit le is sokkolt minket): hihetetlen nagy zsongás. Ezer meg ezer turista a bámészkodó japánoktól a türelmetlenül kiszolgálásra váró németekig (hát nah..... nem mindig olyan gyors és precíz a kiszolgálás mint ahogy ők azt otthon megszokták). Rondát nem lehet szavakkal leírni.... látni kell... Egy hely ahová biztosan vissza fogok még menni!!!! Sziklákra épült város. Egy kristálytiszta vízű folyócska szeli ketté, ami - szerény számításaim szerint - egy 15-20 m-es szakadékot vájt a sziklafalba.
Házak a sziklák tetején
... és sziklák a házak lábainál.... (egy képbe nem fért bele :)
Aztán ezzel a kis kitérővel le is zárult a hétvégi kalandozásunk. Jöhetett a jó nagy alvás, hogy felkészítsk a szervezetünket a hétfő esti halloween partyra a Bar Latinoban.
Rondaaaaaaaaaaaa
VálaszTörlésde jó neked hallod... ha csaj visszagondolok a nyaramra... no, de előre a suckdogával :-) neked meg további jó kintlétet