A harmadik

A hétfői nap megismerkedtünk egy lehetséges lakótársunkkal. A történet kicsit vicces és néhol bonyolult, de megpróbálom elmesélni.
Bár csak fél egykor lett volna órám, bementem jó két órával előbb, hogyha bármelyik tanárnak óhaja/sóhaja van, azt teljesíteni tudjam. Röviddel a megérkezésem után az igazgató robogott be a tanáriba kezében az órarendemmel, amely össze-vissza vol firkálva és nyilazva. Szigorúan spanyolul!! elkezdte nekem magyarázni, hogy akkor átszervezte nekem az órarendem és válasszam ki hogy három lehetőség közül nekem melyik a legszimpatikusabb. Meglepően sokat sikerült megértenem, és gyorsan ki is választottam a második számú variációt. Így mostantól: szabadhétfőőőő!!!
Röviddel ezután jött Juan, az egyik tanár, hogy egy másik tanárasszisztens van a vonalban, aki egy helybeli általános iskolában tanít, beszéljek vele az albérletről. Rögtön a fülemhez is nyomta a telefont, én meg hiretelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. A vonal másik végén egy lány angolul válaszolt, és hosszas egyeztetés után sikerült egy találkozót megbeszélni a vasútállomáson. Juannak nem tetszett ez az ötlet és elkezdett szervezkedni, hogy ő majd inkább elvisz engem abba az általános iskolába, hogy ott tudjunk beszélni a lánnyal és emiatt ne kelljen a Kekével való ebédről lemondanom. Közben a pénteki madridi tanárasszisztensi találkozó is elkezdett szerveződni. Mindenki spanyolul pörgött körülöttem szervezték az életem :) Egy szó mint száz a madridi utam elintéződött, majd azon kaptam magam, hogy már az autóban ülök és az általános iskola felé tartunk. (Hihetetlen mennyire segítőkészek itt az emberek. Néha már meg sem merem említeni, ha valami problémám van, mert tudom, hogy pénzt, és időt nem sajnálva segítenek. Isten szó szerint a tenyerén hordoz.)
Nah, találkoztam a lánnyal végre... kicsit fura volt, hogy szinte meg sem érkeztem már felajánlotta, hogy nézzünk meg egy albérletet ami 450 Euró és úszómedencéje is van (az már mellékes, hogy mi választottunk-e valamit Chrissel vagy nem...). Beszélgetésünk alatt végig úgy éreztem, meg sem nagyon akarja nézni az albérletet amit Chrissel kinéztünk. Mintha mi csak egy kis koszos porfészket lennénk képesek kiválasztani...
Lényeg a lényeg, mivel kora délután nem nagyon lehet albérletet nézni, meghívtuk a lányt magunkhoz (illetve Keke meghívta) ebédre, és csak utána mentünk el megnézni az albérletet, ami még mindig olyan jó mint előtte. Egy nagy konyha teljesen felszerelve, egy étkezős nappali balkonnal, három szoba és két fürdőszoba. Mindez 400 Euróért a belváros szívében. Ha találunk harmadik lakótársat azt mondom ennél jobb ajánlatot álmomban sem kaphatnék :). Szóval a lány is megnézte, és már egyből azt tervezgette, hogy ő melyik szobában lesz... de a sevillai albérletéből még ki sem költözött...
Miután befejeztük az albérletnézést elváltak útjaink. Chrisszel pedig amint hazaértünk feladtunk egy apróhirdetést, hogy lakótársat keresünk.............