Itt ülök a könyvtárban az első igazán felhős napon mióta itt vagyok. A kilátás nagyszerű. Egy hatalmas nyugati fekvésű üvegablaknál ülök, ahonnan sok-sok háztetőt fürkészhtek, amíg azon töprengek miről is írjak. Ezt a hátteret biztos csak odafestetted magadnak gyorsan, hogy irigykedhessünk - mondta tegnap előtt az öcsém, mikor napnyugtakor megmutattam a családomnak is ezt a kis eldugott zugot Skypon (itt annyira nem lehet hallani a folyamatos beszélgetést :).
A napok rettentő gyorsan telnek. Észre sem veszem és már megint hétvége van. Közben a madridi kalandozásom és kialvatlanságom eredményeképp sikerült megfáznom is annak ellenére, hogy 30 fokot mutat a hőmérő délutánonként. Ezt jócskán ellensúlyozza a reggeli 13-14 fok, ami azt jelenti, hogy elmész szépen beöltözve, és hazafelé cipelheted minden holmidat, amit reggel magadra aggattál. Nem panaszkodom azért, mert tudom, hogy az otthoninál sokkal jobb a helyzet.
Kedden nagy megkönnyebülésünkre beköltöztünk az albérletbe. Végre a magunk urai lehetünk. Nagyon jó volt Kekénél lakni, mert tényleg szinte mindennel ellátott minket, és mindenben segített amiben csak tudott, de ez egy idő után kezd frusztráló lenni, amikor tudod, hogy te nem nem vagy képes ezeket teljes mértékben viszonozni. Nem mintha ő elvárná, hogy viszonozzuk. Sőt! Hihetetlen nő! Annyi szeretetet préselt bele a Jóisten, amennyit nem sajnált. És éppen ezért az iskolában is nagyon tisztelik.
Az albérletben az egyetlen kellemetlen dolog, hogy nincs internet. Nem nagyon fogunk rá előfizetni, hacsak nem találunk végre egy harmadik albérlőtársat. Bár a harmadik szobában a tapéta bordűrön csomó-csomó Simpson virít, mert előtte gyerekszobaként funkcionált. Nem tudom akarna-e valaki is Simpsonsékkal egy szobában lakni. Egyszóval el kellene majd tüntetnünk őket a bordűrről.
Ezen a héten megkötöttük a hivatalos szerződést az iskolával: most már teljesen hivatalos, hogy az I.E.S. José María Infantes iskola tanárasszsztense vagyok. Az órákon még nem vagyok teljesen magabiztos, de egyre folyékonyabban megy az angol is, és a gyerekeket is egyre jobban megismerem. Néhánynak már a nevét is tudom!!! :D A héten már sok olyan órám volt, ahol szinte csak én beszéltem. A tanár néha hozzátett valamit a dolgokhoz, vagy segített a magyarázásban, de csak minimálisan. A pénteki bioszórát a vércsoportokról például kifejezetten élvezték a gyerekek. Nagyon jó volt látni az érdeklődéstől csillogó tekinteteket, és az aktív órai munkát. Kifejezetten meglepett egyébként az is, hogy csendben végig tudták ülni a 60 percet, mert óra elején külön megkértem őket, hogy legyenek csendben, mert péntekre már nem sok hangom maradt.
A "közéleti" tevékenységem ezen a héten kicsit alábbhagyott a megfázásom miatt. Csak csütörtök este mentük el a Bar Latinoba meginni egy sört, mert járt mellé ingyen vacsi: tintahalas burgonya :) A bar az egyik kedvenc helyünk egyébként. Az egyik iskolai tanárnak a bátyja viszi az üzletet és nagyon jó fejek. Felajánlották például, hogy főzzem meg azt a hírhedt paprikáskrumplit, ami annyira ízlett múlt héten Kekééknek, hogy másnap már az egész iskola tudott róla. És biztosítanom kellett a kollégákat, hogy az iskolában is elkövetnek majd egy fincsi paprikáskrumplit... És mint tegnap kiderült a másik kedvenc bárunk vezetője pedig egy másik tanár testvére. Szóval itt minden összefügg,és mint már említettem, mindenki ismer mindenkit... :)
És mostanra újra kisütött a nap, pedig már kezdtem megijedni, hogy esni fog az eső.......
Szép hétvégét!
És nagyon örültem a születésnapi jókívánságoknak! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése