Az internet hiány és a projektmunkára való készülődés eredményeképp nem nagyon tudtam írni az utóbbi napokban. Elnézést kérek azoktól, akiket megvárakoztattam...
Hogy mi történt velem több mint egy hét alatt?
A történet ott kezdődik, hogy a González családdal (azaz legalább 20 fővel együtt) ebédeltem. Ez úgy nézett ki, hogy én ettem, ők pedig néztek.... :) mivel sikerült félreértenem az ebéd időpontját, és egy órával későbbre értem, amikor már mindenki a kávéját szürcsölgette....
Először lapítottam, nem akartam, hogy megtudják, hogy még nem ettem; de amikor megkérdezték, hogy ettem-e ebédet, hát nem hazudtam.... és abban a percben már meg is gyulladt a láng a kolbászon! (szó szerint... alkoholt öntöttek rá és meggyújtották... így készítették el azt a három nagy szelet kolbászféleséget, ami az egyik fogás volt). Aztán még kettőt pillantottam, és ott ültem az asztalnál egy rakás étellel magam előtt. "Hát az nem lehet, hogy a magyar lány éhenmaradjon..." Lássuk be, nem bántam, hogy így alakult, mert éhes voltam, de a biztonság kedvéért a héten már elkezdtem tornázni....
Gonzáleszéknél múlt vasárnap azt gondoltam ennél többet nem lehet enni egy étkezés alkalmával, de ez a teória megdőlt a tegnapi nap folyamán, amikor pár tanárkollégával együtt egy Taberna nevű helyre mentünk el. Egy olyan helyet kell elképzelni, ahová mindenki viheti a saját maga átal készített ételt!!!! de az italt ott kell fogyasztani. Mindez fűszerezve spanyol beszélgető (lefordítva magyarra: kiabáló:)/iszogató/eszegető emberekkel. Nos, az igazgató úr - Vicente - által kiválasztott asztal hamar roskadásig telt mindenféle finomságokkal: olivabogyó és sajton tálalt hagymás szardínia étvágygerjesztőnek, paella (a bizonyos rizseshús) másodiknak, mazsolás hús (isteni szafttal) kenyérrel és salátával harmadiknak, majd egy kis tepertő következett....................... és (ki tudja milyen alkoholban áztatott) gyümölcs a legvégén. (Egyébként a legveszélyesebb dolog ezek közül a kenyér, mert annyira finom, hogy nem lehet leállni vele. Képzelj el egy frissen sült magyar egykilós fehér kenyeret kicsit bagettesre formázva. A kenyérhéj nagyobb felülete nekem még kívánatosabbá tette a dolgot.....) Persze ezek után a falatok után nem lehetett csak úgy hazamenni, megjegyzem megmozdulni sem nagyon......... de továbbmentünk a Bar Latinoba ahol megittunk egy kávét és persze előkerült a süti is..................................................................................................................................... ........................ no comment.
(tervezem, hogy ha megszereztem pár ételnek a receptjét, feltöltöm ide, mert tényleg érdemes kipróbálni! A magyar ízlésnek nagyban megfelel.)
Ugyanígy kommentár nélkül közlöm az a tényt is, hogy csütörtök reggel kilenckor egy röviddel indította/folytatta minden tanár (köztük én is) a napot.... és ez senkinek nem jelentett semmilyen problémát.
A hét elején bevittem az iskolába másfél tepsire való bejglit, amit a hétvégén sütöttem, és ami percek alatt elfogyott. Hála Istennek tényleg nagyon jól sikerült, mert utána még napokig beszéltek róla a tanárok. (Szóval végre én is adhattam valamit, mégha az nem is volt annyira nagy dolog, nagyszerű érzés volt!!!) Sőt, ma le is fordítottuk Chrissel a receptet spanyolra, és a héten ki is fogok függeszteni egy tucatpéldányt a tanári szobában, mert sokan jelezték, hogy kérik a receptet. Magyar kultúra/tradíció csurran-cseppen a spanyol levesbe :) Persze tervezek magyar estet a tanároknak és a gyerekeknek egyaránt. Később.... (Egyelőre projektre való koncentrálás folyik.)
Nah, de evésen és iváson kívül más dolgok is történtek persze: voltam Paulino kosármeccsén, ahol másik két tanítványom is játszott. A többi szülővel együtt ott csücsültünk a lelátón, és izgultunk a csapatért... a végére teljesen beleéltem magam a szurkolásba is, de sajnos veszítettek (nem azén szurkolásomon múúúúúúúlt :). Majd legközelebb.
A héten igényeltem pár kulcsot is, amivel be tudok jutni a tantermekbe és az iskolába. Sőőőőt! Mivel hiányzott a zene és a hegedű pláne (már évek óta), egy hegedűt is szereztem a zeneterem órarendjével !!!!:) ez azt jelenti, hogy a szabad óráimban, ha a zeneterem is szabad, (vagy délután bármikor) használhatom a hegedűt a teremmel együtt :):):) Tehát a terem csak és kizárólag az enyééééém!!!! :) And guess what! Holnap szabad napom van és a terem is szabad reggel 9-től!!!!!!!
Jövő héten jelentkezem egy remélhetőleg nagyszerű beszámolóval a projektről, és arról, hogy hogy sült el az első hegedűs napom a suliban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése