Több mint egy hónapon át nem mentem Sevillába, mert vagy lusta voltam feltenni magam a vonatra, vagy tényleg annyira fáradt voltam, hogy másra sem tudtam gondolni, csak a pihenésre. Aztán egy hétköznap az egyik történelemtanár felajánlotta, hogy körbevezet Sevilla fontos helyein csütörtök délután.... nem haboztam, rögtön igent mondtam. Hülye lettem volna kihagyni egy helyi történész meséit a városról....
....és nem bántam meg. Sevilla kivetette rám hálóját, és én fogolyává váltam :). Így tudnám jellemezni az első délután tapasztaltakat. És hogy mi várt rám a rákövetkező két hétvégén?? Magam sem hittem volna.
Egyszerre elevenedett meg az ókori római, a középkori muszlim és katolikus kultúra. Mindeközben a modernkori elemek is fel-fel bukkannak, mint bármelyik más városban. És mégis valahogy más... olyan....... sevillai............. Ahogy most szépen lassan előtűnnek az emlékképek a különböző stílusok/korok különálló, és mégis egységes képet alkotva teszik varázslatossá a várost. Bármerre jártam, csak kapkodtam a fejem: itt egy minaretre épült templom, ott egy gyönyörű arab várfalmaradvány, amott egy üdítő park teli narancs- és pálmafákkal, örökzöld ligetekkel (és anyu kedvenc szobanövényeivel az aljnövényzetben :). Úgyanúgy, ahogy a jelen és a múlt, a kisváros és a nagyváros elemei is ötvöződtek: megtaláltam a legszűkebb sikátorokat a város szívében, és a legszélesebb sugárutakat kicsit távolabb; a hagyományos "panaderiát" helyi péksüteményekkel, és a legnagyobb shopping mallt az összes világmárkával. Ha valaki mégis arra kényszerítene, hogy mondjam meg mi tetszett a legjobban Sevillában, megmutatnám neki ezt a képet, EZ:
A lényeg itt a biciklibérlő állomáson várakozó bicaj lenne az összes többi társával együtt, és nem pedig a Cruzcampo sörösláda (Cruzcampo - A sör - mást nagyon nem lehet kapni :) .... Egy hivatalos biciklibérlő állomás, hivatalos sörrekeszekkel megpakolt biciklikkel..... ami azért bevallom tényleg sokkoló látvány volt elsőre... mára már természetes :) És elhiheted, hogy itt ki is használják ezt a rekeszt nap mint nap. Visszatérve a bicajozásra/bicajbérlésre, ez egy valóban nagyszerű dolog. BÁRHOVA eljuthatsz bicajjal, mert a városnak óriási kiépített bicikliút-rendszere van - és tényleg! respect... Tehát fogsz egyet a sok közül (Cruzcamposat még nem próbáltam, de talán majd egyszer annak is eljön az ideje :) és azt az emlékművet/ ligetet/ bulihelyet látogatod meg amelyiket akarod. Mindez ráadásul ingyen, mert az "idegenvezetőm" sevillai, és ők ingyen használhatják egy órán keresztül. Akkor vissza kell vinni valamelyik állomásra (amiből minden 100 m-en találsz egyet), és kivehetsz egy másikat. Mindezt a nap 24 órájában. Így még az is megszereti a bicajozást, aki eddig nem nagyon szánta rá magát, mert gyors rugalmas (és ami persze a lényeg, ittasan is lehet vele közlekedni, mert a rendőrök itt nem nagyon ellenőrzik a bicikliseket - természetesen hozzá kell tennem nekem em ez lenne a fő vonzerő... :)
Szóval hova is vezettek a bringautak? Jártam a világ 3. legnagyobb katedrálisában - ahol maga Kolombusz Kristóf is el van temetve nemcsak a hayomány, de a legfrissebb kutatási eredmények alapján is. Maga a katedrális is egy minaretre épült rá, csakúgy mint a legtöbb templom a város szívében.
A katedrális lábánál + a kedvenc fáim mellett
A katedrális tornyában
Megnéztem a sevillai királyi ipalotát, ami az egyik legszebb példája az ún. mudéjar (mudehár) építészetnek (az arab építészet és a keresztény kultúra elemeinek keveredése) ami egyébként az egész városra jellemző. Itt-ott mindig lehet rá példát találni.
A királyi palota udvara
Rácsodálkoztam a Plaza España-ra is: egy hatalmasnagy tér, amelyet egy félkörben elhelyezkedő palota vesz körül, középen egy szökőkúttal. Szökőkutak.... minden nagyobb kereszteződésben találsz egyet, és működnek éjjel-nappal, mivel sosincs olyan hideg, hogy befagynának. Imádnivaló.
Csakúgy mint az időjárás. Mikor süt a nap, délután 20 fok körül van a hőmérséklet.... és fogod magad - mint ahogy a legtöbb fiatal és idős ember Sevillában - lesétálsz a Guadalquivir folyó partjára, és megiszol egy kávét (amit itt mindig nagyon finoman készítenek el... még nem ittam rossz kávét mióta itt vagyok). Szürcsölgeted a kávét miközben gyönyörködsz a fények játékában a vízfelszínen, és hagyod, hogy a napfény kényeztessen....
Vigyázat azonban ha a nap a felhők mögé bújik és megérkezik az északi szél!!! Réteges öltözködés, és fűtés bekapcsolás.....
Mindemellett megtapasztaltam, hogy a sevillaiak szerettek, és szeretnek nagyok lenni vagy legalábbis annak látszani: mindezt bizonyítja például az olimpiai stadion (ami a mai napig nem teljesítette küldetését, mert Sevilla nem kapta meg a rendezési jogot). Egy másik bizonyíték a "Seta", ami egy speciális Finnországból származó fából készült épületkomplex, forintban mérve milliárdokból épült, a fenntartása pedig ugyancsak milliárdokba kerül évente. A tetején egy rövid sétaútvonal, ahol körbe lehet sétálni és gyönyörködni a városképben. Ezt az épületet is azért építették, hogy kitűnjenek az európai városok közül, valami nagy volumenű épülettel. Hogy sikerült-e vagy sem azt mindenki maga bírálja el...
A Seta
Vagy, ha történelmi bizonyítékot akarunk kapni a kitűnési vágy folyamatos jelenlétéről, nem kell messzebb menni a hatalmas katedrálisnál, vagy az andalúziai parlamentnél, amely egykor Európa legnagyobb kórháza volt. Ráadásul a történészek szerint itt ettek Európában először burgonyát az emberek :)
A pótlási folyamat beindult: további bejegyzések várhatóak a héten ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése