Helyzetjelentés

December 31. este 8 óra: spanyolt tanulok....... elvetemültem.......
vacsi csak este fél tízkor, addig megtanulok pár hasznos kifejezést, hogy ne legyek unalmas asztaltársaság....
jah és közben epret eszegetek..... itt most érik ;)

Karácsony - távol

Amikor eljöttem otthonról, már tudtam, hogy nem fogok hazamenni karácsonyra. Elképzeltem, hogy milyen magányos és elhagyatott leszek szenteste, és hogy mennyire fog hiányozni a családom....
De Odafent mást terveztek nekem......
Már egy hónappal ezelőtt egy családi ebédnél Keke családja meghívott, hogy töltsem velük a karácsony szentestét. Rögtön ki is kellett húznom egy nevet a kalapból, akinek ajándékkal kell majd kedveskednem. Ezután ráadásként pár héttel pedig Keke felajánlotta, hogy lakjak nála a téliszünetben, mer ő úgyis egyedül lesz, meg én is (Paulino az apukájánál, Chris pedig az Egyesült Államokban). Így legalább nem leszünk magányosak, mindketten nyerünk az üzleten :)
Szóval az utolsó tanítási nap végén összepakoltam a szütyőmet, és visszafoglaltam a helyem a kis szobácskában, amit már október elején is magaménak tudhattam pár hétre. De ez most teljesen más volt! Ismerős illatok, otthonos érzés..... és karácsonyfa :)
Másnap neki is álltam megsütni az otthoni hagyományok tiszteletére a tuti kis zserbót, ami fantasztikusan jól sikerült. Aztán már ott is volt a szenteste. Itt nem úgy működik a dolog, hogy a háziasszony halálra dolgozza magát, és már napokkal előtte elkezdi a készülődést..... ahhh hova gondolsz... mégiscsak Andalúziában vagyunk. Mindenki hoz egy, vagy két féle ételt és már kész is van a terülj-terülj asztalkám. Az egyik testvér evőeszközöket, a másik öregnénis huzogatós bevásárlótatyóban egy egész étkészletet, a harmadik egy egész sonkát (amit úgy kell elképzelni, mint egy az állat patájától a combközépig, vagy talán feljebb is tartó, hatalmasnagy, furkósbotra hasonlító húsdarab:).
Pontban este 7 órakor megszólalt a kapucsengő és elkezdek özönleni az emberek.... egy idő után már nem számoltam hányan vagyunk.....de megtelt a tér kiabáló spanyol felnőttekkel, és sikolozó spanyol gyerekekkel :) Egy közös koccintás, beszélgetés, és már kezdődhetett is az ajándékosztás. Az ajándékok többsége arra utalt, hogy a családban szeretik, és jól ismerik egymást az emberek. Én is kaptam pár dolgot...... egy csodálatos kis angyaltól, akinek a neve Curro, bele is szerettem azon az estén :) Hát nem cuki?

Az ajándékbontás közben elrohantam misére, mert azt semmiképp nem akartam kihagyni, néhány családtag is velem tartott (vagy inkább én velük). A mise is hihetetlen hangulatos volt: gitárral, vidám és gyors ütemű énekekkel, csörgődobbal. Egy csoda folytán ott találkoztam egy másik munkatársammal, Pilarral, aki mindig nagyon kedves hozzám az iskolában, és mindig a lehető legjobban próbálja előszedni régelfeledett angoltudását a kedvemért. Három nappal korábban vacsorára is meghívtam magamhoz. Talán azt is mondhatom, hogy ő a msik pótmamám Keke mellett.
Ígyhát leültünk mindahányan voltunk egymás mellé... és Pilarral elsírtuk magunkat... örömünkben. Akkor megfogalmazódott bennem egy mondat: "A találkozás veled az életben segített újra ráébreszteni, hogy Isten szeret engem..."
A mise után visszatértem a Gomez famíliához, és kezdődhetett a családi vacsora, a terülj-terülj asztalkámmal:

Nem bírtam nagyon sokáig sírás nélkül...... utána pedig alig bírtam abbahagyni... így késztetve a család más női tagjait is sírásra.... de egy párperces örömteli pityergés és vacsora után újult erővel kezdhettem a játékot Curróval és Manuelával (4éves).
Szép volt.... gyönyörű volt.... de valami hiányzott: a családom. Hiányoztak...... Így nem sokkal éjfél előtt írtam is nekik egy üzentet, nehogy azt higgyék, elfelejtettem őket. (Utóirat: Ne aggódjatok az ajándékok februárban érkeznek :)

Sporthiány....

Mióta itt vagyok nem sokat sportoltam.... nah jó, a 'nem sokat' egy nagy eufemizmus: semmit. És most, hogy végre rászántam magam egy kis aerobikra, bár remeg minden testrészem, és kicsit elfáradtam, de a fellegekben érzem magam. Tényleg. (Annak ellenére, hogy a felét sem tudtam megcsinálni annak, amit régen... a súlyzókat pedig meg se említsük.....)
Biológia tanárként, illetve bocsánat..... tanárjelöltként mindig borzasztó fontosnak tartottam a mozgást, és most tessék... felébredek egy fél éves álomból, ahol minden más jelen volt, csak a mozgás nem...
Így december 31-én azt hiszem újra üdvözölhetem a sportot az életemben :) Welcome!

Szavak helyett ...

Szitáló köd és szivárvány

CARMONA: a város a síkságból kiemelkedő kb 200 m magas sziklára épült. Utrerától fél órányira van kocsival, így könnyedén odajuthatunk bármikor. Földrajzi adottsága miatt nagyra becsült stratégiai pont volt Andalúzia életében. Két vár is épült a sziklákra: az egyik egy igen régi eredetű, hadászati szempontból jelentős, a másik pedig egy királyi vár. Előbbi ma múzeum, utóbbi hotel. Előbbit meglátogattuk, utóbbiban megittunk egy ColaCao-t :) (ColaCao a spanyol kakaó. Ha kakaót akarsz inni, nem kakaót rendelsz, hanem ColaCao-t. És ami még szuper: ColaCa-t rendelni természetes akkor is, ha felnőtt vagy.) A ma múzeumként funkcionáló vár gyönyörű.

(Forrás: http://img197.imageshack.us/img197/715/carmonam.jpg)

Nem is kell nagyon megerőltetni a szemet, hogy lássuk a kartágóiak falmaradványát, amire a rómaiak, majd később a muszlimok is ráépítkeztek. Hihetetlen, hogy a a római építészet még ma is mennyire precízen áll, ahhoz képest, hogy ugye nem használtak semmilyen kötőanyagot. Elvileg a várból gyönyörű kilátás nyílik a környező völgyre, és tiszta időben még a mögötte húzódó hegyeket is lehet látni, amelyek Malagát rejtik magukban. Mikor azonban olyan délután 5 óra tájt elindultunk meghódítani a várat, szitáló köd volt, úgyhogy nem számítottunk semmi jóra kilátás szempontjából. Amint azonban felértünk a vár legmagasabb tornyának a tetejére, nyugat felől megnyíltak a felhők és előbújt a nap: megvilágítva a dél felől elhelyezkedő síkságot keletről pedig szivárványt rajzolva a város fölé. Hasonló képet idésve a szemünk elé:

(Forrás: http://faistoilabelle.files.wordpress.com/2011/06/11168284.jpg)

Meleg őszi és hideg téli színek kavalkádját fedve fel előttünk. Sajnos nem volt nálam a videokamerám, de ha nálam lett volna, akkor sem hiszem, hogy hűen vissza tudta volna adni ezt a természeti jelenséget.

Később kiderült, hogy ebben a várban, illetve elődjében, maga Julius Caesar is járt. Hmmm.. Caesar nyomában :)

A város másik végében necropolis, ahová a gazdag emberek temetkeztek, mellette pedig egy amfiteátrum.

Tulajdonképp nem gondoltam volna, hogy eljövök Spanyolországba és ennyi a római birodalom fénykorára utaló bizonyítékot találok :)

Que frío!

Amikor eljöttem otthonról mindenki azt javasolta: ne vigyek télikabátot! Andalúzia egy meleg mediterrán hely, nem lesz rá szükségem. Persze ezt nem azért írom, hogy azokat hibáztassam akik javasolták!!! Amúgy sem fért volna bele a bőröndömbe.... de bizony-bizony be kell jelentenem: tegnap óta télikabátot és meleg cipőt keresek.... (Sőőőt, erősen fontolgatom a kesztyűvételt is!!) Miért is? Rettentő hideg van ezek nélkül a "kiegészítők" nélkül. Tegnap reggel 2-3 fok, ma reggel pedig 0 fok körül volt a hőmérséklet... és ez pontosan az az időpont, amikor az iskolába bandukolok.... Az őszi kabátom ez alkalommal kicsit kevésnek bizonyult. Arról nem is beszélve, hogy az iskolában sincs fűtés... bár a legutóbbi héten két interaktív táblát is felszereltek két osztályteremben.... Valahonnan olyan ismerős ez a szituáció.... :)

Egyébként még jó, hogy a tegnapi keresgélésem eredménytelennek bizonyult, mivel eszembe jutott, hogy a karácsony utáni napokban van az év végi nagy leárazások időszaka. És valóban: az egyik tanárkolléga megerősített, hogy egyesek egy egész éjszakát képesek a bolt ajataja előtt tölteni, hogy biztosan hozzájuthassanak a legjobb kedvezményes árú temékekhez...... sőt, van aki csak ezért jön ide külföldről, hogy itt vásárolhasson.
Szóval kari után reszkessenek a télikabátok és bakancsok, mert jövök! Addig meg csak átvészelem valahogy..... a csütörtökre jósolt délutáni 20 fokos hőmérséklet például nagyon szimpatikus!!! :)

Lotteria espanola - lottóőrület

Máig nem értem a spanyolok lottóvásárlási lázát, ami különösen így karácsony környékén csúcsosodik ki. Az ország (felteszem) egyetlen lakója sem mulasztja el, hogy megvegye a karácsonyi lottószelvényt, ami ilymódon a világ legnagyobb lottójátékává rúgja ki magát minden egyes évben. "Vegyél lottót!" Hiredetés: a buszmegállóban, minden reklámszünetben a TV-n, és minden újságban. És nem kell kétszer mondani... Ha valaki meglátogat egy messzi nagyvárost, már szinte szokássá vált, hogy ott megvegye a lottót, mert az szerencsét hozhat. Arról nem is beszélve, hogy az iskolában is minden tanár vesz egy-egy szelvényt nem kevesebb mint 20 Euróért.

A karácsonyi lottószelvény (illusztráció)

Mindenki. Mert ha esetleg valaki abban a csoportban nyer... a többiek is nyernek... éppen ezért érdemes nemcsak a tanári karral, de az egyes baráti körökkel is külön-külön lottószelvényt váltani.... nem is akarom tudni mennyi pénzt költenek el így...... Emlékszem, már mikor másfél hónapja Madridban jártam, akkor sem értettem, hogyan képesek egyesek órákig sorban állni egy lottózó előtt, hogy megkapják a kis papírfecnit, ami a legnagyobb valószínűséggel úgyis a kukában köt ki.... Sőt mi több.... legutóbb egyik itteni ismerősöm polcán a karácsonyi lottószelvény keretben foglalt helyet..... mi ez ha nem őrület :)(Kép forrása: http://navidad.es/9095/primeras-imagenes-del-anuncio-de-loterias-de-navidad-para-este-ano/loteria_navidad/)

A tanításról

Élvezem a munkát a gyerekekkel, HA ........ értik amit mondok. Sok esetben viszont abban sem vagyok biztos, hogy értenék amit mondok, ha az anyanyelvükön mondanám.... két hete például az első osztályban (12 évesek) a föld, a hold és a nap kapcsolatáról beszéltünk környezettan órán. Egy feladathoz kapcsolódóan a gyerekeknek azt kellett megadni, hogy egyes napjain az évnek milyen évszak van az északi, milyen évszak a déli féltekén. Nagyon sok gyerek nem tudta.... először azt gondoltam, hogy nem tudják az évszakok neveit angolul, de pár perc múlva kiderült, hogy ez csak a kisebbik probléma... mert inkább arról van szó, hogy nem tudják az évszakokat a saját anyanyelvükön sem....... november nekik tél, március pedig nyár.... ez pedig olyan dolog, amit már az óvodában meg kellene, hogy tanuljanak... Elmesélve egy-két másik tanárnak a történteket, nem is nagyon lepődtek meg... azt mondták, az általános iskolából olyan botrányosan felszínes tudással érkeznek egyes gyerekek, hogy van akit itt kell (újra)megtanítani olvasni... ráadásul, én csak a jobb képességű gyerekekkel találkozom, akik a kétnyelvű program osztályaiba vannak sorolva. És még ezeken az osztályokon belül is olyan vegyes a tudásszint, hogy nagyon nehéz összehangolni a munkát. Van aki pl. tud folyamatosan beszélni angolul, szinte hiba nélkül, van aki pedig egyetlen mondatot nem tud összerakni.
Szóval képzelheted milyen érzésekkel mentem be arra az órára két osztályban is, ahol a génmódosított élelmiszerekről kellett beszélnem... Az órámat arra építettem, hogy a gyerekek rengeteg TV-t nézvén biztos láttak/hallottak valamit a génmódosított termékekről. Nos ez már eleve hiba volt, mert inkább azt kellett volna feltételeznem, hogy semmit nem tudnak..... :) Az egyik osztályban, majdnem mindenki képben volt, és legalább egy-két dolgot tudott a témával kapcsolatban mondani. A másik osztályban viszont teljes csönd... többféleképpen feltett kérdések, a végén még spanyolra is lefordítottuk a tanárral, de semmi..... az örökítőanyag nevére egy fiú emlékezett halványan: "NDA".... Természetesen az előbbi osztályban sokkal jobban élveztem a munkát mint az utóbbiban, de mindkét osztályban sikerült a megértés magasabb szintjére juttatni a diákokat... vagy legalábbis néhányukat....... :)

Tanítás szempontjából éppen ezért a napjaim nagyon vegyesek. Néha teljesen lesújtva és kinyiffanva érek haza kételkedve a szellemi síkság vegyes talajára vetett gabonaszemek kikelésében....... néha pedig energiával telve és feldobódva, hogy végre tudtam velük dolgozni, és megérte a felkészülést/fáradozást.

A héten témazárót íratok egy anyagból a negyedikesekkel: első tesztje a tanításom eredményességének. Ők ugyanis az az osztály akiket az elejétől fogva én viszek végig egy tananyagon.... hááát kíváncsi leszek.... egyelőre bizakodom... majd amikor visszakapom a dogákat kijavításra.......

A három tanárasszisztens

Végre sikerült egy képet készíteni hármunkról. A José María Infantes három tanárasszisztense reggeli közben Cadízban (két chocolate con churros között:)

Végre a tengerparton

Múlt heti elmaradt bejegyzés: Figyelem! Ékezetek néhol hiányozhatnak :)

Az elmúlt két napon gyönyorű helyeken jártam. Tegnap Cadizt csodálhattam, ma pedig Sanlúcar-t. Mindket hely gyonyoru, es ami megjobb, mindket hely az oceanparton. Vagy legalábbis ahhoz nagyon közel... … mivel St. Lucarban bár lehet látni a végtelen oceánt, a homokos strand mégis inkabb a Guadalquivir torkolatához tartozik. Cadizban inkabb városnézés, St. Lucarban inkabb strandolás lett volna a menu, de Murphy-torvenye kozbeszolt. Mert ugyebár mikor máskor lenne verőfenyes napsütés, mint a városnéző napon, es a strandolósra tervezetten pedig kicsit borús, es szürke... zavartalan napsütes nélkül pedig ugyebár nincsen meleg idő. Szóval ha nem is egy egész napon, de fél napon keresztül, és ha nem is fürdőruhában, de pulóverben végre élvezhettem az óceant (illetve a Guadalquivir torkolatát). Újra felfedeztem miért is szeretem annyira az oceánpartot. Nagyon szeretem érzekélni mindazt ami ott törtenik: nézni a parton ücsörgő embereket vagy futkározó madarakat, hallgatni a hullámverést, es szagolni a tenger sós illatát. Órákat (vagy talán napokat) tudnék eltölteni igy, és nem unatkoznék. A városba egy iskolai kirándulás keretén belül jöttünk, a második évfolyammal. Viselkedés szempontjából sokkal rosszabbra számítottam.... senkinek nem tört el semmije, és anyagi kár sem keletkezett semmiben. A múzeumban csöndben maradni... ez már egy kicsit nehezebb feladatnak bizonyult.... Szóval láttunk múzeumot föníciai szarkofágokkal és római kori maradványokkal; láttunk még bachillerato művészeti iskolát (a bachillerato a középiskola után következő két év a felsőoktatásba kerülés előtt....) sok gyönyörű alkotással: szobrokkal, festményekkel, és betekinthettünk az iskola mindennapi életébe is. És persze láttuk a tengerpartot rengeteg homokkal, sirályokkal, apró csónakokkal, erődítményekkel.

És persze nem maradhatott el a hatalmas piac sem. Ha nem siettünk volna annyira, órákat tudtam volna eltölteni a különböző tengeri csodák tanulmányozásával. Mindenesetre láttam óriási polipkart, és hatalmas kardhalat, aminek csak a feji része lehetett vagy 1,5 m hosszú... Hmmm milyen bűz lehetett ott... gondolhatnád.... de nem.... teljesen szagmentes környezet, ami a portéka frissességének a jele: valószínű a termékek többségét aznap reggel fogták ki az óceánból.

Egyszóval gyönyörű nap a tengerparti város minden szépségével...

kivéve, hogy nem nyáron jöttünk...... Ez az egyetlen momentum, ami mindig visszatér a beszélgetéseim alkalmával: "kár hogy nem tavasszal/vagy nyáron jöttél... akkor láthatád ezt meg azt, meg részt vehetnél ebben meg abban..... háááát majd legközelebbb.... addig is várnak az egyetemi kötelezettségek februártól... jeeeeeeee!!!

Sanlúcar egy tipikus andaluziai város a szűk kis utcáival fehérre meszelt házaival. Egy domboldalon fekszik, ahonnan gyönyörű kilátás nyilik a folyótorkolatra és az azon túl fekvő nemzeti parkra. A domb tetején egy vár áll, ami az óceán felől érkező forgalom megszűrésére volt hasznalatos. A domb másik oladalán egy kastély áll, gyönyörű kastélykerttel. Természetesen meglátogattuk... :) csak a kastélykert felér egy egzotikus fajokból álló botanikuskerttel. A hozzá tartozó kávézó pedig egyszerűen káprázatos: antik bútorokkal kárpitokkal és kilátással az egész városra. Mikor bementem kérni egy pohár csapvizet szó nélkül, udvariasan kiszolgáltak....!!! én meg csak tátottam a számat. Ilyen is létezik? Nemfizető vendéget illedelmesen kiszolgálnak? Szóval ha az ember kicsit jobban belegondol, ez a város minden joval el van látva a termeszet reszerol: dombok, azokon jóltermő szőlőtőkék, a völgyekben gazdag talajú művelhető föld, édesvizű folyó, a tenger gyümölcseit kináló óceán. A bárokban a szokásos tapas a hajnal frissen kifogott tengeri herkentyűkbol. Persze hogy meg kell kóstolni!!!! De délután kettőkor az egész főtéren csak hosszas keresgélés utan találunk ülőhelyet. Minden bár tele beszélgeto, tapaszt csipegető, a helyi borvidek borait fogyasztó emberekkel. Néger ferfiak áruljak portékaikat.: két tapas kozott vehetsz egy "eredeti"? Hugo Boss parfumot, vagy arany órát :) Egyre erősebben érződik az afrikai hatás.... Aztán amikor leülünk, jöhet a terülj-terülj asztalkám: rákokkal, sült cápával és kagylólevessel.... DELICIOSO.... Mindezek után pedig jöhet egy kis szieszta a tengerparton :) kell ennél több?

Esta es delicioso

Ez a kép a Chris-szel közösen elkészített vacsorá(i)nkat ábrázolja :) Jól néz ki nem?

Már többször említettem, hogy mióta itt vagyok, nem bírok betelni a spanyol konyha ízeivel. A zöldség frissebb, a gyümölcs édesebb vagy a fűszerezés zamatosabb??? Nem tudom. De nap mint nap kipróbálok valami újat, és sosem csalódom. Legyen az frissen megfőzött kagyló, konzervbe préselt rák, vagy fagyasztóból előhúzott tintahal... az ízek harmóniája leírhatatlan. A minap például párolt spenótot ettem "garbanzo" babbal és bundáskenyérrel.... egyszerű recept, teljesen egyszerű hozzávalók és mégis fenomenális íz. A hideg téli reggeleken pedig sosem fogsz csalódni a forrócsokoládéval tálalt fánkszerűségben (chocolate con churros). Szóval elhatároztam, ha hazamegyek viszem magammal az egész spanyol konyhát a család, és remélhetőleg a barátok örömére :) Készítsétek a kést, villát; Eszter elhozza nektek Sevillát :D:D:D (Huhh....... ez egy kicsit üt..... :D de ha már leírtam...... hát leírtam....)

És ha már itt tartunk, nemcsak a spanyol konyha szuper, hanem a magyar is, így hát népszerűsíteni kell valahogy.... Tervezek egy magyar ebédet az iskolában decemberben vagy januárban, de addig is szépen idomítom a spanyol izlelőbimbókat.... először bejglit vittem, múlt héten következett a Raffaello golyó.... Bár ez nem magyar specialitás, elég sokszor készítjük ünnepek/vendéglátás alkalmával. És mivel tudtam, hogy itt még a Raffaello-t sem ismerik, hát készítettem egy jó nagy adaggal, úgy, hogy minden tanárnak jusson (valakinek akár több is:) Elvittem. Megették. Repetáztak..... Elkérték a receptet............ A visszhang: "Esta es delicioso." (a szétosztást követő 2. napon is :)

Múlt hétvégén hosszú hétvége volt: hétfő+kedd szünnap. Így hát kicsit háziasszonyosra fogtam a figurát, és mostam, főztem, sütöttem, takarítottam. Kicsit meg is lepődtem mennyire jó érzés, hogy minden ruhám tiszta, van elég étel a hűtőben és a szobám is rendben van. Sőőőt! Megsütöttem életem első kenyerét: nemcsak szép, de finom is lett :) És azt mondják, az első után a többi kenyér már csak jobb lesz :) ha hazamegyek ezt is viszem magammal (mármint a kenyérsütő tudásom).

A Tokaji bemutatkozása

Az első sevillai hétvégémen vendégségbe mentünk a sevillai ismerősöm barátaihoz, és azért ugyebár nem akartam üres kézzel beállítani. Elmentünk az egyik hatalmasnagy bevásárlóközpontba, ahol sikerült találnom Tokajit. Nagyon megörültem, hogy vihetek egy palacknyi Magyarországot magammal, bár kicsit bizalmatlan lettem, miután kiderült, hogy Barcelonában palackozták.... aztán amikor kibontottuk, meglepetésemre tényleg adta a hagyományos három puttonyos Tokaji aszú ízt :)

és hogy-hogy-nem a spanyoloknak is nagyon tetszett. Többen is újratöltötték a poharukat (ami önmagában dícséret :), és mikor az utolsó csepp is elfogyott, szinte szomorúak voltak... Szóval bizton állíthatom, hogy a Tokaji bor ismét nemzetközi sikert aratott :)