Córdobában jártam

Gyönyörű hely.....A stílusok keveredése magával ragadó, csakúgy mint a rengeteg víz-víz-víz/szökőkút-szökőkút-szökőkút. :)

Családi fotók közé

Ma kikerültem a családi fotók falára Keke lakásában................. kicsit meghatódtam.

Helyzetjelentés

December 31. este 8 óra: spanyolt tanulok....... elvetemültem.......
vacsi csak este fél tízkor, addig megtanulok pár hasznos kifejezést, hogy ne legyek unalmas asztaltársaság....
jah és közben epret eszegetek..... itt most érik ;)

Karácsony - távol

Amikor eljöttem otthonról, már tudtam, hogy nem fogok hazamenni karácsonyra. Elképzeltem, hogy milyen magányos és elhagyatott leszek szenteste, és hogy mennyire fog hiányozni a családom....
De Odafent mást terveztek nekem......
Már egy hónappal ezelőtt egy családi ebédnél Keke családja meghívott, hogy töltsem velük a karácsony szentestét. Rögtön ki is kellett húznom egy nevet a kalapból, akinek ajándékkal kell majd kedveskednem. Ezután ráadásként pár héttel pedig Keke felajánlotta, hogy lakjak nála a téliszünetben, mer ő úgyis egyedül lesz, meg én is (Paulino az apukájánál, Chris pedig az Egyesült Államokban). Így legalább nem leszünk magányosak, mindketten nyerünk az üzleten :)
Szóval az utolsó tanítási nap végén összepakoltam a szütyőmet, és visszafoglaltam a helyem a kis szobácskában, amit már október elején is magaménak tudhattam pár hétre. De ez most teljesen más volt! Ismerős illatok, otthonos érzés..... és karácsonyfa :)
Másnap neki is álltam megsütni az otthoni hagyományok tiszteletére a tuti kis zserbót, ami fantasztikusan jól sikerült. Aztán már ott is volt a szenteste. Itt nem úgy működik a dolog, hogy a háziasszony halálra dolgozza magát, és már napokkal előtte elkezdi a készülődést..... ahhh hova gondolsz... mégiscsak Andalúziában vagyunk. Mindenki hoz egy, vagy két féle ételt és már kész is van a terülj-terülj asztalkám. Az egyik testvér evőeszközöket, a másik öregnénis huzogatós bevásárlótatyóban egy egész étkészletet, a harmadik egy egész sonkát (amit úgy kell elképzelni, mint egy az állat patájától a combközépig, vagy talán feljebb is tartó, hatalmasnagy, furkósbotra hasonlító húsdarab:).
Pontban este 7 órakor megszólalt a kapucsengő és elkezdek özönleni az emberek.... egy idő után már nem számoltam hányan vagyunk.....de megtelt a tér kiabáló spanyol felnőttekkel, és sikolozó spanyol gyerekekkel :) Egy közös koccintás, beszélgetés, és már kezdődhetett is az ajándékosztás. Az ajándékok többsége arra utalt, hogy a családban szeretik, és jól ismerik egymást az emberek. Én is kaptam pár dolgot...... egy csodálatos kis angyaltól, akinek a neve Curro, bele is szerettem azon az estén :) Hát nem cuki?

Az ajándékbontás közben elrohantam misére, mert azt semmiképp nem akartam kihagyni, néhány családtag is velem tartott (vagy inkább én velük). A mise is hihetetlen hangulatos volt: gitárral, vidám és gyors ütemű énekekkel, csörgődobbal. Egy csoda folytán ott találkoztam egy másik munkatársammal, Pilarral, aki mindig nagyon kedves hozzám az iskolában, és mindig a lehető legjobban próbálja előszedni régelfeledett angoltudását a kedvemért. Három nappal korábban vacsorára is meghívtam magamhoz. Talán azt is mondhatom, hogy ő a msik pótmamám Keke mellett.
Ígyhát leültünk mindahányan voltunk egymás mellé... és Pilarral elsírtuk magunkat... örömünkben. Akkor megfogalmazódott bennem egy mondat: "A találkozás veled az életben segített újra ráébreszteni, hogy Isten szeret engem..."
A mise után visszatértem a Gomez famíliához, és kezdődhetett a családi vacsora, a terülj-terülj asztalkámmal:

Nem bírtam nagyon sokáig sírás nélkül...... utána pedig alig bírtam abbahagyni... így késztetve a család más női tagjait is sírásra.... de egy párperces örömteli pityergés és vacsora után újult erővel kezdhettem a játékot Curróval és Manuelával (4éves).
Szép volt.... gyönyörű volt.... de valami hiányzott: a családom. Hiányoztak...... Így nem sokkal éjfél előtt írtam is nekik egy üzentet, nehogy azt higgyék, elfelejtettem őket. (Utóirat: Ne aggódjatok az ajándékok februárban érkeznek :)

Sporthiány....

Mióta itt vagyok nem sokat sportoltam.... nah jó, a 'nem sokat' egy nagy eufemizmus: semmit. És most, hogy végre rászántam magam egy kis aerobikra, bár remeg minden testrészem, és kicsit elfáradtam, de a fellegekben érzem magam. Tényleg. (Annak ellenére, hogy a felét sem tudtam megcsinálni annak, amit régen... a súlyzókat pedig meg se említsük.....)
Biológia tanárként, illetve bocsánat..... tanárjelöltként mindig borzasztó fontosnak tartottam a mozgást, és most tessék... felébredek egy fél éves álomból, ahol minden más jelen volt, csak a mozgás nem...
Így december 31-én azt hiszem újra üdvözölhetem a sportot az életemben :) Welcome!

Szavak helyett ...

Szitáló köd és szivárvány

CARMONA: a város a síkságból kiemelkedő kb 200 m magas sziklára épült. Utrerától fél órányira van kocsival, így könnyedén odajuthatunk bármikor. Földrajzi adottsága miatt nagyra becsült stratégiai pont volt Andalúzia életében. Két vár is épült a sziklákra: az egyik egy igen régi eredetű, hadászati szempontból jelentős, a másik pedig egy királyi vár. Előbbi ma múzeum, utóbbi hotel. Előbbit meglátogattuk, utóbbiban megittunk egy ColaCao-t :) (ColaCao a spanyol kakaó. Ha kakaót akarsz inni, nem kakaót rendelsz, hanem ColaCao-t. És ami még szuper: ColaCa-t rendelni természetes akkor is, ha felnőtt vagy.) A ma múzeumként funkcionáló vár gyönyörű.

(Forrás: http://img197.imageshack.us/img197/715/carmonam.jpg)

Nem is kell nagyon megerőltetni a szemet, hogy lássuk a kartágóiak falmaradványát, amire a rómaiak, majd később a muszlimok is ráépítkeztek. Hihetetlen, hogy a a római építészet még ma is mennyire precízen áll, ahhoz képest, hogy ugye nem használtak semmilyen kötőanyagot. Elvileg a várból gyönyörű kilátás nyílik a környező völgyre, és tiszta időben még a mögötte húzódó hegyeket is lehet látni, amelyek Malagát rejtik magukban. Mikor azonban olyan délután 5 óra tájt elindultunk meghódítani a várat, szitáló köd volt, úgyhogy nem számítottunk semmi jóra kilátás szempontjából. Amint azonban felértünk a vár legmagasabb tornyának a tetejére, nyugat felől megnyíltak a felhők és előbújt a nap: megvilágítva a dél felől elhelyezkedő síkságot keletről pedig szivárványt rajzolva a város fölé. Hasonló képet idésve a szemünk elé:

(Forrás: http://faistoilabelle.files.wordpress.com/2011/06/11168284.jpg)

Meleg őszi és hideg téli színek kavalkádját fedve fel előttünk. Sajnos nem volt nálam a videokamerám, de ha nálam lett volna, akkor sem hiszem, hogy hűen vissza tudta volna adni ezt a természeti jelenséget.

Később kiderült, hogy ebben a várban, illetve elődjében, maga Julius Caesar is járt. Hmmm.. Caesar nyomában :)

A város másik végében necropolis, ahová a gazdag emberek temetkeztek, mellette pedig egy amfiteátrum.

Tulajdonképp nem gondoltam volna, hogy eljövök Spanyolországba és ennyi a római birodalom fénykorára utaló bizonyítékot találok :)